Múzeumi Füzetek Csongrád 1. (Csongrád, 1998.)

Erdélyi Péter: Csongrád város rövid históriája

Ez időszakban alakult ki a 40.000 holdas csongrádi határban a jellegzetes tanyás településforma. Ennek egyik legfontosabb jellemzője volt, hogy a lakosság közel 40 százaléka élt és gazdálkodott a városkörnyéki tanyákon, Bokroson, Mentett-rétben, Qyóján és a többi határrészeken. A gazdálkodási ágak között pedig egyre erőteljesebben kezdett bővülni a szőlőtermesztés, ami a századvégi nagy filoxérapusztítás ellenére úgy meg tudott újulni, hogy a múlt század utolsó éveiben kétezer holdnyi területen - féltől kétholdas parcellákig terjedő birtokon - folyt intenzív szőlő- és gyümölcstermesztés. A Tiszához simuló település múlt századi életét meghatározták a Tiszaszabályozás munkálatai. Moha a Széchenyi által még 1846-ban kezdeményezett szabályozási tervek csak a század végére valósultak meg, az árvizektől mentesített földterületek jelentősen növelték a város határát s a gazdaréteg súlyát a helyi társadalomban. Mindezek mellett állandósították főképpen a volt zsellérekből - a kubikusok rétegét, akik - mintegy 3000-en voltak Csongrádon - részt vettek a Monarchia területén a folyószabályozások, az út- és vasútépítések munkálataiban sok esetben még határokon túl is. A kiegyezés után számottevő változások tanúi lehetünk Csongrád történetében. Rohamos fejlődésnek indult a malomipar; a Keresztény Gőzmalom és a Tary malom a környék gabonáját őrölte, az Eszes malom pedig még a Tiszán tutajokkal leúsztatott fenyőrönkök feldolgozását is vállalta. Az ipar többi ágazatában azonban vezető szerepű maradt a kisipar, amely a céhes keretek megszűntével a század utolsó évtizedétől ipartestületi szervezetet kezdett ölteni. Városunknak az ország gazdasági vérkeringésébe való hatékonyabb bekapcsolódását segítette elő az 1888-ban elkészült Félegyháza-csongrádi vasúti szárnyvonal, amelynek a Szentes felé való meghosszabbítására még közel húsz évet kellett várniok a csongrádiaknak. növekedett a város beépített területe a szegényebb rétegek által lakott Piroska várossal, majd a Keselyes teleppel; a Magyar Király Szálló impozáns eklektikus stílusú palotája pedig a központ városiassá tételét szolgálta. A polgárosodás jeleként egyre szaporodtak a különböző egyletek, egyesületek. Közöttük jelentős szerepet játszott a politikai életben például a Kaszinó, a Polgári Kör, a 48-as népkör. A politikai élet is élénkült 1867 után. A csongrádi választópolgárok többsége a függetlenségi, 48-as programmal induló képviselő-jelöltekre adta voksát, közülük Éder Istvánt, Csatár Zsigmondot és Hegyi Antal kell kiemelnünk. Viszont a század utolsó évtizedére megerősödtek a liberálisszabadelvű politikai erők, amelyek a parlamentbe juttatták Szivák Imre ügyvédet, a híres Szivák-kódex beterjesztőjét. Ennek segítségével az elszaporodó választási visszaéléseket kívánták megfékezni. Az már csak a történelem Fintora, hogy e törvény alapján függesztette fel az országgyűlés Csongrád képviselőválasztási jogát a 20. század első parlamenti ciklusában. A század végére felerősödtek térségünkben a kubikusok és az agrárszegénység mozgalmai, ennek eredményeképpen e rétegek csongrádi kép-