Csengeriné Szabó Éva (szerk.): A Makói József Attila Múzeum Évkönyve 2. (Makó, 2018)
Köszöntők–Méltatások - Szikszai Zsuzsanna: Köszöntő
Tisztelgés Dr. Tóth Ferenc előtt A József Attila Múzeumban 2017-ben indítottuk útjára a Múzeumi Évkönyv-sorozatot azzal a szándékkal, bogy az intézményünkben dolgozó történészeknek, néprajzkutatóknak, művészettörténészeknek fórumot biztosítsunk jelenlegi tudományos kutatásaik bemutatásához. A II. évkönyvünk nem titkolt szándéka dr. Tóth Ferenc nyugalmazott múzeumigazgató köszöntése volt, így tisztelegve a Makó városában végzett tudományos munkássága előtt. A születésnapi köszöntő írások, bár az ünnepelt eddigi életútját és eredményeit hivatottak objektiven méltatni, természetüknél fogva mégis szubjektivek, hisz a laudációk szerzői általában nemcsak szakmai, hanem emberi kapcsolatban is vannak az ünnepelttel. „A tudás hatalom” - tartja a közmondás. Az igazi tudós ember azonban nem a hatalmat, hanem a boldogság forrását látja a tudásban. Boldog a tudás megszerzése közben, hiszen kielégítheti tudásvágyát. Boldog, ha megszerzett tudását a közjó érdekében használhatja, mert a tudomány és a társadalom szolgálatát tekinti küldetésének. De talán akkor a legboldogabb, ha tudását és tapasztalatait arra méltó tanítványoknak adhatja át, megkönnyítve ezzel az ifjú kutatók elindulását a tudomány rögös, de csodálatos szépségekkel teli útján. Dr. Tóth Ferenc nyugalmazott múzeumigazgató igazi tudós. Ember szülte, természet érlelte Tudós. Erről már első személyes találkozásunkkor meggyőződtem, amikor a néprajz tudományáról oly nagy tisztelettel és szeretettel beszélt, mint mások a szüléikről, vagy a szó legszebb értelmében vett tanítóikról. Tudását nem a felszínes, könyvekből nyert információtömeg, hanem az aprólékos kutatások során megszerzett tapasztalatok és élmények táplálják. „Az idő érték, ma még sok a tennivalód"- ez az elődeitől örökölt gondolat kísérte végig hosszú és tartalmas életútján. Soha nem hagyott alább a munkakedve, a kíváncsisága. Megszállottként kutatta Makó múltját, történetét, néprajzát. Dr. Tóth Ferenc neve - túlzás nélkül állítható - egyet jelent Makóval: amit ő nem tud a városról, azt nem is érdemes tudni. Nem csak azért tiszteli mindenki, mert keze nyomán gyarapodott a múzeum, mert kutatásai révén, több tucatnyi könyvével a makói múlt kincsesbányáját tárta fel, de azért is, mert szellemi műhelyeket istápolt és istápol mind a mai napig, fiatalokat nevel a lokálpatriotizmusra, felkelti bennük a kíváncsiságot szülővárosuk értékei iránt. Szerencsés embernek vallja magát, aki saját szülővárosában kezdhette pályáját, és ma is itt él és dolgozik. Dr. Tóth Ferenc gazdag életútja során mindig meg tudott maradni egyszerű, szerény, alázatos embernek. Olyannak, akiről Pál apostol Timóteusnak írt levelében olvashatunk: „ A jó harcot megharcoltam, a pályát végigfutottam, a hitet megtartottam." Sokat gondolkodtunk azon, mivel is ajándékozhatnánk meg az ünnepeltet, aztán arra jutottunk, hogy mindenki azt adja, amije van, és amit Tőle kaptunk: tudást. Azt a tudást, amelynek alakításához és gyarapításához dr. Tóth Ferenc, mindannyiunk Feri bácsija nagyban hozzájárult. Drága Feri Bácsi! Isten éltessen sokáig erőben, egészségben, boldogságban, szeretetben, szeretteid körében! Tisztelettel és szeretettel: Szikszói Zsuzsanna 9
