Csengeriné Szabó Éva (szerk.): A Makói József Attila Múzeum Évkönyve 2. (Makó, 2018)
Régészet–Archeológia - Csengeriné Szabó Éva: V–VI. századi pásztorkészségek
CSENGERINÉ SZABÓ ÉVA V-VI. századi pásztorkészségek Táskák a gepidáknál A gepida viselet ugyanúgy hasonlított a langobardhoz, mint a korabeli ala- mann vagy frank divathoz. A szabad férfiak tunikaszerű ruhát és a bokáig érő, szűk nadrágot hordtak. Ruhájukat a derekukon bronz- vagy vascsatos övvel zárták, erre felfüggesztve viselték késeiket. Szintén a medencén, főként elöl és jobboldalt, az övre erősítve lehetett megfigyelni tarsolyaikat, melyeket ritkán langobard módra, hátul is hordhattak. Általában baloldalt kaptak helyet a 80-100 cm hosszú spathák és a 30-50 cm hosszú könnyű harci kések, a saxok.40 Sajnos a táskák alapanyagát képező textil-, fa- vagy bőrmaradványok szerves anyag voltuk miatt nehezen azonosíthatók. Szinte teljesen megsemmisültek, csak néhány esetben konzerválódtak lenyomataik (legtöbbször rozsdás vastárgyak felületén). Munkámban 105 táskát/tarsolyt/zacskót vizsgáltam meg41 15 temetőből.42 96 esetben a publikációk egyértelműen jelezték, hogy táskáról volt szó, a többi darabot a leletkörülmények révén (a tárgyak egy helyről, halomból vagy kupacból láttak napvilágot) még ha nem is táskának, de valamilyen kis szütyőnek tartottam.43 Síronként rendszerint egy táska a jellemző, szemben a langobardokkal, akiknél két táska is előfordulhat egy sírban. A medencén elöl (74 eset) vagy a deréköv hátoldalán (19 eset) jobbra vagy balra felerősítve hordták őket és általában egy kis négyszögletes vagy ovális csattal záródtak. Ha ezektől eltérő helyeken (pl. a koponyánál 2, a bal és a jobb karnál 4-4, a bal kézfejnél és könyöknél, valamint a lábfejeknél pedig 2-2 esetben) találjuk őket44, akkor bizonyára a temetés során csatolhatták le az övről, és ruházattól függetlenül, csupán mellékletként tehették az elhunyt mellé. A mellkas területéről előkerült példányoknál Török Gyula a kiszombori sírok elemzése kapcsán felvetette annak lehetőségét is, hogy a táskákat vállon átvetett szíjon is hordhatták. Véleménye szerint ezen viseleti mód bizonyítékai lennének a gerincnél és a lapocka alatt talált kis szegecsek45, melyekkel valószínűleg a csatkarikákon átbújtatott szíjaknak a visszahajtott végét rögzíthették le, valamint a nagyobb fejű szegecsek egyben díszítés céljául is szolgálhattak.46 A táskák nemek szerinti megoszlása a következő: 83 esetben férfi-, 1 esetben női- és 4 esetben gyereksírok jellemző viseleti eleme és melléklete volt, azonban 17 esetben sajnos nem lehetett pontosan meghatározni az elhunyt nemét. 40 BÓNA1974, 37-38.; NAGY 1993, 38.;SIEGMUND 1997, 691.; DIE ALAMANNEN 1997, 356-358. 41 A sírok csaknem 17 %-a (18 eset) bolygatott volt. 42 Ártánd-Lencsésdomb, Magyarcsanád-Bökény, Hajdúszoboszló-Bajcsy-Zsilinszky u., Hódmezővásárhely-Kishomok, Kiszombor B, Mezőbánd (Band), Rákóczifalva-Kastélydomb, Szentes-Berekhát, Szentes-Kökényzug, Szentes-Nagyhegy, Szolnok-Szanda, Szolnok-Zagyva-part-Alcsi, Szőreg-Téglagyár, Tiszafiired-Nagykenderföldek, Törökszentmiklós-Batthyány u. 54. 43 Természetesen csak azokat a tarsolyokat tanulmányoztam, melyek pásztorkészségeket tartalmaztak. 44 9 esetben sajnos nem ismert a táskák pontos előkerülési helye, a vizsgálatba ezen darabokat nem számítottam bele. 45 Pl.: a Kiszombor B 53., 177. és 376. sírokban 46 Ezenkívül az a lehetőség is előfordulhatott, hogy a kis szegecsek, magát a bőrtáskát díszítették (TÖRÖK 1936,125-126). 649
