Csengeriné Szabó Éva (szerk.): A Makói József Attila Múzeum Évkönyve 2. (Makó, 2018)
Történelem–História - Blazovich László: Raymundus Parthenopeis. A törvények rövid, könnyű és hasznos foglalata
BLAZOVICH LÁSZLÓ Raymundus Parthenopeis* A törvények rövid, könnyű és hasznos foglalata A középkori magyar tudományosság a maga idejében mindvégig kapcsolatban állt az európaival, amit a krónika- és gestairodalom művelése mellett a jog körébe tartozó művek, többek között a Budai jogkönyv és Werbőczy Hármaskönyve bizonyítanak. A kapcsolat példája Raymundus műve,1 a törvények rövid, könnyű és hasznos foglalata, amelyet feltehetően Károly Róbert király vagy környezetéből valaki hozott Magyarországra.2 A mű feltehetően a 13. század második harmadában keletkezett.3 Szerzője három részre tagolta, személyek, dolgok és keresetek címmel. Ezzel a római jog felosztását követi, jóllehet a rendszerezéstől nem egy esetben eltér, például a harmadik könyvben, ahol a szerződéseket, a zálogosítást, a hitelezést, a bérletet és másokat tárgyalva a büntetőjogot ugyancsak szerepelteti. Feltehetően azért, mert Justinianus Institutiones-a nyomán az eljárások közé vette a bíróságokhoz beadott kereseteket, amelyek legtöbbször bekövetkeztek a bűnesetek keletkezése után. Bár dr. Tóth Ferenc, a legmakaibb makai a középkori büntetőjoggal nem foglalkozott kutatásai során, mégis e témából vett fordításrészlettel köszöntőm 90. születésnapján, ugyanis az a büntetőjogi szemlélet, amely a sorok között megjelenik, a középkor után hosszan tovább élt. A városokból, amelyek számára elsősorban készült Raymudus műve, a jog leszivárgott a mezővárosokba, köztük Makóra, jóllehet e helyeken feudális bíróságok, úriszékek ítélkeztek a polgári forradalom (1848-49) idejéig magán- és büntetőeljárások során egyaránt. Tóth Ferenc, aki Makó történetének legjobb ismerője, hiszen a kezdetektől korunkig terjedően műveli a várostörténetet, amivel példát ad utána következő várostörténész generációknak, köztük e sorok szerzőjének, talán egyetért állításommal. Nem véletlen e büntetőjogi szemlélet elterjedése a mezővárosokban, ugyanis az itáliai mellett a német területeken hasonló jogot használtak, amelynek alapjai a római jogig nyúlnak vissza. Természetesen árnyalatokban megnyilvánuló különbségekkel, amint a Szász és Sváb Tükör büntetőjogi artikulusai mutatják. Ezt alkalmazták a középkori Magyarország városainak német polgárai is. A korai és késői középkori büntetőjog között a jelentős különbség abban áll, hogy az előbbi nem ismeri a tortúrát vagy kínzást, amellyel a vádlott vallomását erőszakolták ki. Jogkönyvünk 13. századi keletkezésének bizonyítéka a kínzások feltüntetésének hiánya, ugyanakkor a szenvedésekkel járó büntetések és a kompozíció, a szemben álló felek megegyezése szerepelnek benne, akárcsak a vagyoni büntetés, amely ugyancsak érzékenyen érintette a jogvitában alulmaradt felet. 1 Die Summa legum brevis levis et utilis des sogenanten Doctor Raymundus von Wiener-Neustadt. Im Auflage und mit Unterstützung der Savigny Stiftung sowie der Notgemeinschaft der deutschen Wissenschaft. Hg. Dr. jur. Alexander Gál a. o. Professzor an der Universität Wien. Weimar. Hermann Böhlau Naht. 1926. 2 Werner Ogris: Raymund von Wiener Neustadt. In: Handwörterbuch der deutschen Rechtgeschichte 4. Hrg. Adalbert Erler u. Ekkehard Kaufmann unter philologischer Miterbeit von Ruth Schmidt Wiegand. Erich Schmidt Verlag. Berlin. Bd. 4.1990.200-203. hasáb., Bónis Péter: A Summa legum Rajmundi Part- henopei magyarországi jelenléte és jelentősége. Jogtörténeti Közlemények 2002. május 229-231. p. Különösen 229 p. A vonatkozó részletes szakirodalmat I. ott. 3 Bónis 2002. 230. p. 59
