Csengeriné Szabó Éva (szerk.): A Makói József Attila Múzeum Évkönyve 2. (Makó, 2018)
Néprajz–Etnológia - Vincze Klára: „A két Klára”. Huszár Béláné Papp Klára 1951-es és Vincze Klára 1987–89-es emlékkönyveinek összehasonló tartalmi-stilisztikai elemzése
VINCZE KLÁRA „A két Klára" Huszár Béláné Papp Klára 1951-es, és Vincze Klára 1987-89-es emlékkönyveinek összehasonló tartalmi-stilisztikai elemzése Zárójelben a többes szám első személyű igét jeleztem, a vers egyik változata így szól. A 20. századi emlékkőnyv verseit népköltészeti alkotásoknak kell, kellene tekintenünk, hiszen szerzője ismeretlen. A II. világháború után közkedveltté vált idézetek elemzését híres írók, költők tollából szándékosan mellőztem, hiszen ők ismert személyek, ezért a tőlük való idézet nem a néplélek megnyilvánulási formája. Az emlékversek másolás útján terjedtek: némelyek több mint száz évig fennmaradtak, másokat átfogalmaztak, míg az aktualitásukat vesztettek egyszerűen eltűntek. Istenről szóló, az imádság erejére felhívó versike az én emlékkönyveimben már nem volt-de a nők kívánatos társadalmi szerepvállalásáról szóló tanácsokat még mindig szívesen jegyezték be. A '80-as években már több volt a baráti szerétéiről, a baráti kitartásról szóló vers, elterjedt az „SZJ” bejegyzés, vagyis „szeretettel jegyzem"- írták alá a számukra kedves személynek. Az emlékkönyv felidézi bennünk az egykori barátot vagy osztálytársat, régi jó játszótársat-gyermekeinket, unokáinkat pedig megkérjük rá, hogy ne adják oda senkinek sem, hanem őrizzék meg a hálás vagy hálátlan utókornak.
