Csengeriné Szabó Éva (szerk.): A Makói József Attila Múzeum Évkönyve 2. (Makó, 2018)
Néprajz–Etnológia - Vincze Klára: „A két Klára”. Huszár Béláné Papp Klára 1951-es és Vincze Klára 1987–89-es emlékkönyveinek összehasonló tartalmi-stilisztikai elemzése
VINCZE KLARA „A két Klára” Huszár Béláné Papp Klára 1951-es, és Vincze Klára 1987-89-es emlékkönyveinek összehasonló tartalmi-stilisztikai elemzése A '80-as évek végén a szocializmus a végnapjait járta-velünk együtt, 1989- ben ballagott az úttörőmozgalom is. Mi még voltunk úttörők-éppen négy évig, tehát az előírt kötelező időszakban. A korszak politikájáról nekünk, akkori kis kamaszoknak nem sok elképzelésünk volt-de őszintén szólva, abban az időben még nem is érdekelt a politika. Ami szép emlékem maradt abból az időből, az úttörőtáborok-az ország sok helyére eljutottunk, főként hegyekbe. Gyalogtúrákon a sor végén ban- dukoltunk-a sor elején haladók megálltak pihenni, mire utolértük őket, indultak megint, úgyhogy mi nem pihentünk sosem. Egy idő után arra is rájöttünk, hogy ne csak a cipőnk orrát nézzük gyalogtúra közben, hanem a szép tájat is. Aztán itt volt az énekkar is-énekelni mindig szerettem. Gimis éveim alatt pedig a Daloló énekegyüttest erősítettem hangommal. Tipikus versnek számított egykori osztálytársak bejegyzése: Ha majd egyszer évek múltán Lapozod e könyvet, A sok régi szép emlékre Ejts egy igaz könnyet! Csendüljön fel a füledbe Ez a régi nóta: „Boldog idő, szép gyermekkor Jöjj vissza egy szóra!" Az iskolás éveknek, az iskolai barátságoknak állít emléket az alábbi vers: Még összekötnek az iskolapadok, Még játszunk, nem vagyunk nagyok, De ha egyszer útjaink elválnak Legyen emléke örök barátságnak! 548
