Csengeriné Szabó Éva (szerk.): A Makói József Attila Múzeum Évkönyve 2. (Makó, 2018)

Néprajz–Etnológia - Vincze Klára: „A két Klára”. Huszár Béláné Papp Klára 1951-es és Vincze Klára 1987–89-es emlékkönyveinek összehasonló tartalmi-stilisztikai elemzése

VINCZE KLARA

„A két Klára" Huszár Béláné Papp Klára 1951-es, és Vincze Klára 1987-89-es

emlékkönyveinek összehasonló tartalmi-stilisztikai elemzése

A legjobb felsőfokú melléknév használata a túlzást, az erős túlzást hivatott itt bemutatni. A felsőfokú melléknév mint a túlzás kifejezése egy másik versben is megjelenik, melyet egy Barnabás nevű barát vagy akár szerelmes férfiú jegyzett be:

Boldog az, akinek nincsen semmi vágya,

Boldog az, akinek nincsen megsiratott álma.

Boldog az, aki szeretettel is tud feledni,

Legboldogabb-aki sohasem tanult meg igazán szeretni.

A vers utolsó sora a szerelem érzésének elutasítását mutatja be, a keserű tapasztalatok versben való megnyilvánulási formája, azzal a mondanivalóval, hogy ne legyünk szerelmesek soha, akkor nem leszünk boldogtalanok.

A halál, az elmúlás közkedvelt témaválasztása a 20. századi emlékkönyvek- nek-ne feledkezzünk meg erről a tényről, hogy itt a Földön csak átmeneti látogatók vagyunk, ha eljön az idő, mindenkinek mennie kell az Úrhoz. Az alábbi versike több évtizedig hirdette az alábbi közhelyet:

Igyekezz úgy élni,

Hogy ha meghalsz,

Mindenki sírjon,

Csak te mosolyogjál.

Ez a rövidebb változat így szerepel nagymamám emlékkönyvében, a vers első fele pedig a század második felétől ismeretes:

Amikor megszülettél,

Mindenki mosolygott,

Csak te sírtál.

Igyekezz úgy élni...innentől megegyezik az előbbi változattal.

Vincze Klára ( a tanulmány szerzője és emlékkönyv tulajdonos ) 2017. ►

544