Csengeriné Szabó Éva (szerk.): A Makói József Attila Múzeum Évkönyve 2. (Makó, 2018)
Néprajz–Etnológia - Pintér Zsófia: Csipkeverés a Dél-Alföldön
PINTÉR ZSÓFIA Csipkeverés a Dél-Alföldön A reneszánszban nőtt meg az igény a varrott csipkék mellett a vert csipkék produktumára, ugyanis ezzel is fokozták a pompát. Nemcsak női, de férfiruhákra is ráapplikálták, elmaradhatatlan kellékévé vált a jó megjelenésnek. Hordtak korongos gallérokat, kézelőket, csizmaszárat bélelő szegélyeket és kabátra tűzött kokárdákat.3 Az itáliai csipke mintáit aló. századból fennmaradt, művészek által tervezett mintakönyvekből ismerjük. Egy 1557-ben megjelent velencei könyv címlapján a következő felirat olvasható: „Új mű, amelyben mindenféle minták találhatók, aranyfonalból, selyemből és cérnából előállítható zsinórokhoz, pántokhoz, amely szerint a szép és erényes asszonyok mindenféle munkát, csipkét, főkötőt, kézelőt és gallért és ami nekik tetszik, elkészíthetnek."4 Ebből a címből pontosan megtudjuk, hogy kik, miből és milyen célra készítették anno a vert csipkét.5 A vert csipke bölcsője Itáliában volt, de a világhírnév felé a Németalföldről indult. Egyes elképzelések szerint azért, mert a hajósok feleségeinek sok ideje volt, és az áruért kapott pénzre pedig nagy szüksége. Németországban már a 17. századra jelentős kolostori és világi csipkeverő manufaktúrák alakultak ki.6 A velencei és a flandriai csipke Franciaországban honosodott meg pár évtizeddel később. Itt arany- és ezüstfonalból készültek a munkák. Angliába a flamandok vitték át a csipkeverés tudományát egy új, termelékenyebb technikával. Oroszországban Nagy Péter cár terjesztette el a vert csipke készítését, ő Franciaországból fogadott tervező asszonyokat. Dániában szintén már a 17. században alakultak csipkeverő manufaktúrák. A szász Érchegységben kialakult vert csipkét a 16. század közepén Ukmann Borbála, az egyik ezüstbánya tulajdonosának lánya honosította meg, aki a bánya kimerülése után a bányászok feleségeinek csipkeverő tanfolyamot szervezett. Kezdeményezése a 18. századra továbbterjedt, és több oktatóiskola is elindult. Ott honosodott meg igazán a csipkeverés, ahol volt igényes, szabad munkaerő és nagy kereslet a termékek iránt. A németalföldi csipke azért válhatott piacvezetővé, mert ott készítették a legfinomabb lencérnát, új technikai megoldásokat használtak, illetve megvolt a művesség iránti készségük és hajlamuk. A klasszikus csipketörténeti vert csipke modellje pedig a brüsszeli csipke.7 A magyarországi vert csipke Az érchegységi és csehországi csipkekészítő telepekkel egy időben, a 17. században alakultak ki Magyarországon is az első műhelyek a felvidéki bányavárosokban. Fényes Elek a 19. század második felében őket nevezi meg az úrvölgyi és az óvári csipkék készítőiként. A németalföldihez hasonló körülmények között alakult ki hazánkban is a mesterség: az érc átmeneti hiánya okozta munkanélküliség enyhítését szolgálta a csipkekészítés mint kereseti lehetőség.8 3 BOROSS1981,11. 4 BOROSS 1981,11. 5BOROSS 1981,11. 6 BOROSS 1981,11-12. 7 BOROSS 1981,12-13. 8 BOROSS 1981,13-14. 500
