Csengeriné Szabó Éva (szerk.): A Makói József Attila Múzeum Évkönyve 2. (Makó, 2018)
Köszöntők–Méltatások - Halmágyi Pál: Emlékfoszlányok a régi múzeumról. 1963–1988
HALMÁGYI PÁL Emlékfoszlányok a régi múzeumról 1963-1988 Közben már nagyban folyt az Espersit-ház múzeummá alakítása, és 1979. január 19-én megnyílt a Juhász Gyula, Móra Ferenc és József Attila makói kapcsolatait, kötődéseit bemutató irodalomtörténeti kiállítás. A múzeumi létszám Tóth Sa- cikával és két teremőrrel, Kiss bácsival és feleségével bővült. 1979 őszén megkeresett Feri bácsi, és érdeklődött, hogy állok az egyetemmel. Tavasszal végzek, válaszoltam. Lenne egy hely a múzeumban, eljönnél-e, kérdezte. Igen, mondtam, és pár hónap múlva, 1980. március 15-én velem bővült tovább a munkatársi gárda. A hátsó szobába Éva néni beszorított még egy íróasztalt, és elkezdődött az új élet. 1980 nyarán épült fel az Ópusztaszeri Nemzeti Emlékparkban a Makói Hagymás Ház. Több héten keresztül jártunk át Ópusztaszerre, és rendeztük a kiállítást. Első „szakmunkám” a házban az 1920-as éveket megidéző, a falon kívül porceláncsigákon futó villanyvezetékek, csillárok és forgatós kapcsolók felszerelése volt. (Ma is büszkén tekintek művemre!) Mialatt mi Ópusztaszeren serénykedtünk, itthon épült az új múzeum. A hosszú kényszerszünet után 1979. április 3-án tették le az új múzeum alapkövét. A Makói Építőipari Szövetkezet brigádja az emeleti kiállítóterem külső falát húzta fel egy szeptemberi napon, mikor megtörtént a baj. A munkaidőnek épp vége volt, az emberek kimosták a betonkeverőt, elpakolták a szerszámokat, és elindultak hazafelé. Oláh néni- szokásához híven- kint ült az ajtó előtt, mikor hatalmas robajjal leomlott a frissen rakott fal. Pista bácsi, a művezető még éppen a kapun belül volt. Mikor felszállt a porfelleg, és konstatálta a bekövetkezett helyzetet, biciklire pattant és az emberei után eredt. Akik hallották az óriási robajt, már jöttek visszafelé. A többiekért is üzentek. Rövid időn belül eltakarították a romokat, ismét felállították az állványzatot, beindult a keverőgép, és Oláh néni elmondása szerint így még soha nem dolgoztak! Másnap reggel, mikor kijött a főnökség, semmi nem látszott, s mintha mi sem történt volna, ment a munka. A kétszer rakott fal a mai napig áll az öreg tujasor megmaradt fái mellett. 1980 késő őszére nagyjából elkészült az új épület. Az első kiállítás 1980. december 24-ére, Erdei Ferenc 70. születésnapjára készült. Az emeleti kiállítóterem addigra nagyjából kész lett, s mi -szó szerint -éjjel-nappal csináltuk a kiállítást. Mindenki be volt fogva, jöttek a rokonok is segíteni. Jakab Pista bácsi és Éva néni férje is úgy dolgozott, mintha múzeumi alkalmazott lenne. Talán még fűtés sem volt, vagy még nem működött, így nagykabátban, sálban, sapkában álltunk a létrán, vágtunk, ragasztottunk, szögeltünk. Az utolsó pillanatban minden kész lett, jöttek a magas vendégek és rengeteg makói érdeklődő. Én a lépcső alján álltam, és finoman figyelmeztettem mindenkit, ne fogja meg a lépcsőkorlátot, mert még ragad! Ez az első kiállítás 1981 tavaszáig állt, majd leszedtük, és visszaadtuk a terepet a munkásoknak, tovább folyt az építkezés. 1981 nyarára elkészült a teljes épület. Egy szép, verőfényes napon Feri bácsi kiadta a „törzsgárdának”: Éva néni, Giziké, Felföldi Laci és én, hogy mit hova pakoljunk, és elviharzott Szegedre a fehér Trabanttal. 50
