Csengeriné Szabó Éva (szerk.): A Makói József Attila Múzeum Évkönyve 2. (Makó, 2018)
Köszöntők–Méltatások - Zombori István: Csepregi prelátus leghűségesebb „ministránsa”
ZOMBORI ISTVÁN Csepregi prelátus leghűségesebb „ministránsa” Makó 1944-ben az első magyar város volt, amelyet az oroszok elfoglaltak. Az itt történtek, a magyar lakosság és a „felszabadítók” sorsának alakulása az ország történetének meghatározó része. A Makó-Belvárosi Plébánia vezetőjeként Csepregi atya igazi vezéregyéniség volt, akire mindenki felnézett. Az, hogy a hivatalos állami és városi vezetőkkel ellentétben nem volt hajlandó elmenekülni, hanem ott maradt hívei körében, reményt, hitet és biztonságérzetet adott nekik. Az orosz hatóságok egymást követő intézkedéseit ő is kénytelen volt tudomásul venni, de próbálta vigasztalni az embereket. Másrészt ahol tudott, segített, egy kis élelmiszerrel, tűzifával, jó szóval, lelki vigasszal. Pedig annál is nehezebb helyzetben volt a plébános, mint korábban, hiszen teljes elszigeteltségben éltek Makón. Nem tudott kapcsolatba lépni a püspökkel, nem működött a posta, a vonat, a szegedi hidakat felrobbantották, oda hosszú hetekig nem lehetet utazni. Az oroszok beszállásolták magukat a polgárok házaiba, jó, ha a háziak egy-egy szobában meghúzhatták magukat. Az egyházi intézményeket is sok megpróbáltatás érte, különösen az iskoláikat. Az 1945-ben lassan konszolidálódó élet egyáltalán nem jelentett nyugalmat az egyházak részére, mert a kommunista ideológia uralta rendszer bennük látta a fő ellenséget. Csepregi prelátus türelme, kompromisszumkészsége, ugyanakkor rendíthetetlen hite, erkölcsi tartása példát és vigasztalást nyújtott a híveknek.3 Mindez a napi történések leírása kapcsán világosan kirajzolódik a naplóból, de úgy, hogy írója egyáltalán nem hangsúlyozza önnön fontosságát, és elkerüli azt is, hogy bizalmas följegyzéseiben kiöntse saját időnkénti elkeseredését. A napló igazi történeti forrás, nemcsak Makó és az ország délkeleti sarkának eseményeihez, de számos vonatkozásban az egész magyar valóság megértéséhez is. Hozzáférhetősége, közzététele nélkül jóval szegényebbek lennénk. Márpedig ez Tóth Ferenc nélkül ma nem lenne a kezünkben. Ha a rendszer- váltás előtt politikai, akkor 1990 után anyagi akadálya volt a napló publikálásának. De Csepregi prelátus „hű szolgája" nem maradt tétlen. Tóth Ferenc, ahol csak lehetett, hangoztatta, milyen nagy érték, milyen fontos ez a kézirat. Hozzáértő munkája révén megindulhatott az anyag digitalizálása, ami a sajtó alá rendezés és a kiadás előfeltétele volt. A számítógépes program révén az is eldőlt, hogy a hatalmas terjedelmű kézirat 4 kötetben publikálható. Tóth Ferenc elkezdte gyűjteni a pénzt és a lehetséges szponzorokat. Aki már végzett ilyen tevékenységet, az tudja, milyen nehéz pénzt szerezni. Ráadásul nem egy, hanem 4 hatalmas kötetre. De neki sikerült. 4 év alatt jelent meg a teljes mű.4 3 Csepregi naplójának vonatkozó részét értékeli Zombori István: A katolikus egyház és a szovjet hadsereg 1944-1945. in: Deliberationes, 2013-2014/1.224- 227 p. Uő: A katolikus egyház és a szovjet hadsereg 1944-1945. in: Háborús hétköznapok hadszíntéren, hátországban 1939-1945. Szerk.: Gyarmati György - Pihurik Judit. Bp.- Pécs, 2015. 285-294 p. 4 Dr. Csepregi Imre: Napló 1.1944-1946. 653 p. Makó, 2011. Uez. 2.1947-1948.429 p. Makó, 2012. üez. 3.1949-1950. 361 p. Makó, 2013. és Uez. 4. 1951-1952.344 p. Makó, 2014. 45
