Csengeriné Szabó Éva (szerk.): A Makói József Attila Múzeum Évkönyve 2. (Makó, 2018)
Néprajz–Etnológia - Nagy Vera: Hódmezővásárhelyi kerámiák a makói Espersti-házban
NAGY VERA Hódmezővásárhelyi kerámiák a makói Espersit-házban Színe a csúcsi városrész hagyományos fazekasságának színvilágát idézi a fehér alapon kobaltkék írókás díszítéssel. Ez a színvilág és díszítőstílus megtalálható Baán Imre, valamint Lázi János (Lázi István fia) munkáin is. A váza készítési ideje 1930 tájára tehető. Az említett kerámiákon kívül még két kismester munkájával találkozhatunk az Espersit-házban. Az egyik FS jelöléssel ellátott kis váza fekete alapon fehér rácsszerű mintával, hasán körökkel, bennük kék, piros foltokkal.33 A monogram Fejes Sándor (1876- 1948) fazekast rejti, aki 1897-től dolgozott önállóan.34 Pályája elején kályhásmesterként tartották számon, de később egyre több díszedényt készített. Ezekből gazdag emlékanyag maradt fönn, melyeket szignált és gyakran datált is. Az 1930-as évekre kialakította sajátos stílusát. A gyűjtemény ezen darabján azonban jellegzetes stílusjegyei még nem mutatkoznak meg, inkább kezdeti próbálkozásként tekinthetünk rá. A másik mestert, Sebők Jánost egy hamutartó képviseli.35 Díszedényeinek hagyatéka kisebb, mint az előbb említett mestereké, ezért időbeli behatárolása is nehezebb. Életéről, munkásságáról kevés információ áll rendelkezésünkre, felderítése további kutatásokat igényel. 1878-ban született Szegeden, Hódmezővásárhelyen 1924-ben váltott ipart, és műhelye 1950-ben még működött.36 A 20. században természetes jelenség, hogy a fazekasok kerámiáikon feltüntetik nevüket, hiszen ezek már nem használati tárgyak, hanem műalkotásként is kategorizálható díszedények. Az előző század emlékanyagában még ritkán bukkan föl szignált cserépedény, csak kivételes darabokon hagyták ott a fazekasok kézjegyüket, melyek jeles személyeknek jeles alkalomra, nagy szakmai odaadással készültek. Ezért is különleges az Espersit- gyűjtemény egyetlen 19. századi vásárhelyi népi kerámiája. Az áttört tálat vagy „csörögéstálat” Szoboszlai János készítette 1847-ben.37 Az újvárosi városrészben lakó fazekas neve ugyan nem szerepel az 1848-ban céhet alapító mesterek között, de később, az 1870-es évek elején felbukkan a céhtagok között.38 A tál sárga-zöld mázával a vásárhelyi népi cserépedények legkorábbi színvilágát reprezentálja, melyet az újvárosi fazekasok a 19. század végéig megőriztek. Gazdag díszítése fazekastechnikák sokféleségét vonultatja föl áttört, karcolt, ráté- tes, benyomkodott mintáival. Sajnos nem maradt feljegyzés arra vonatkozóan, hogy ezt a tálat Espersit János néprajzi érdeklődéséből eredően maga gyűjtötte, vagy valamelyik vásárhelyi művészbarátja ajándékaként került hozzá. Espersit János életének utolsó időszakát Pitvaroson töltötte. Halálakor tetemes adóssággal kellett gyermekeinek szembenézi, így hagyatékának értékes darabjait nehezen tudták megmenteni.39 Ezekből vásárolta meg később a József Attila Múzeum azokat a tárgyakat, melyekkel újra berendezhették az Espersit-házat. 33 78.64.1. 34 Dr. LADÁNYI (szerk.) 1930,64.Rövid életrajza források megjelölése nélkül: BENKŐ 2014,57. 35 79.52.1. 36 Dr. LADÁNYI (szerk.) 1930,159. Céhes és ipartestületi listák feldolgozása. Mónus Ferenc: A hódmezővásárhelyi népi kerámia. Kézirat. TJM. NA. 4. 37 2010.55.1. Publikálva: NAGY (szerk.) 2017,12. szám alatt. 38 Céhes és ipartestületi listák feldolgozása. Mónus Ferenc: A hódmezővásárhelyi népi kerámia. Kézirat. TJM. NA. 4. A Hódmezővásárhelyi Református Egyház Halotti Anyakönyve. 1862.febr. 23. Bejegyzés fia haláláról. 39 PÉTER 1955,12, 25. 421
