Csengeriné Szabó Éva (szerk.): A Makói József Attila Múzeum Évkönyve 2. (Makó, 2018)

Néprajz–Etnológia - Barna Gábor: Adatok Mezey István katolikus kántor makói működéséről 1876–1889

Bozóky Mátyás nr felett, febr. 27.1875.

Úgy a szerző, mint elóneklő nevét, a versfejeken láthatni.

Dallama: Tulaj dón.

ÜNily érzelemmel jöttetek, gyász tisztelgők ti ide!?

Kérdésemre feleljetek: mi a világ öröme?!

Némán álltok s magatokban; a gondolat; hogy semmi — Világnak öröm árjában vakmerőség remélni:

E koporsót ha nézitek, s ben’nyugvóra gondoltok,

Világ örömét kebletek tábláján láthatjátok ;

Mely azt jelzi, hogy öröme, Ínség, nyomor és küzdés, Szenvedéssel feldiszitve, van de minden teremtés.

Zajos élted hullámain, emelkedj fel bár hova,

A hir, dicsőség polczain, élj bár miként ragyogva,

Salamoni bölcsességgel bírjon bár tudományod,

Dáriusi kincsességgel élted meg nem válthatod.

Emlékezz, csak elmúltakra ; de menj a temetőbe

És nézz vissza a városra; mily érzet jő szivedbe?

Látva, ki szerette éltét, pihen holtak sorában Ott, csak ott, világ örömét, láthatod nagyságában.

Itt e földön reményleni — jégre építés, 8 nem más;

Tudva azt, hogy meg kell halni, — légy király koldus s kapás, Hector hatalmas kardjával, birj; vagy légy mint volt Sámson, Achilles bátorságával, — meghalsz, mint szép Absolon.

Nézz csak ide, te halandó — megtanít e koporsó,

Hogy e földön nincs állandó = mert ha üt az utolsó El kell menni mindenkinek, nincsen itt maradása Urnák, gazdag és szegénynek, — koporsó lesz szállása.

Ember! ki e múlandóság — utján jársz, intlek vigyázz!

Nem foly mindég a vigasság — lesz belőled egy csontváz;

És ha bár mint becsültettél, halál dörg majd ilyen szót:

Ne tovább! — hisz vigan éltél, — s jutalmul ad koporsót.

Példa Bozóky Mátyás ma; városunk híí polgára,

Sok nemes szivnek fájdalma — kiséri gyász útjára:

Kiszenvedett, nincs fájdalom, világ öröme elmúlt,

De emléke elmondhatom, sok kebelben megújult.

Oldalán a koporsónak; 55 év van irva,

A szerető jó barátnak hideg pora elzárva.

Ki is igy szól: kedvesei, s minden élő rokonya Isten veletek vérei, s mind ki őt megsiratja.

Tekintetes, Nemes

356