Csengeriné Szabó Éva (szerk.): A Makói József Attila Múzeum Évkönyve 2. (Makó, 2018)
Néprajz–Etnológia - Mód László: Mozaikok a makói szőlő- és bortermelés történetéből
MÓD LÁSZLÓ Mozaikok a makói szőlő- és bortermelés történetéből A kedvezőtlen időjárási tényezők közül az esőzéseket, a téli illetve a tavaszi fagyokat valamint a jégveréseket említette, amelyek közül különösen az utóbbi kártételéről tudósított több alkalommal: „A szüreti kilátásról igen szomorú tudósítással szolgálhatok a folyó hó 12-én hajnali két óra tájban 2-3 perczig dió nagyságú jég esett oly mértékben, hogy megvirradatkor is lehetett mogyoró nagyságú jeget találni. A jég tetemes kárt okozott, szőlőfürtök feküsznek a tőkék alatt, alig van szőlőfürt, mely a jég ütése által kisebb vagy nagyobb mértékben ne szenvedett volna, az egész szőlőterületünk úgy néz ki, mintha ebeket bocsájtottak volna rajta keresztül és azok marták volna le.”8 Raffai Ferenc tudósításaiban többször beszámolt a filoxéra pusztításáról is, ami 1896-ra a makói szőlőterületek egyharmadát már teljes mértékben tönkre is tette.9 A peronoszpóra 1894-ben és 1895-ben még csak szórványosan mutatkozott, 1896-ban azonban már jelentős károkat okozott az ültetvényekben. Ekkor még csak kevesen, mintegy 25-30 szőlőbirtokos védekezett rendszeresen a szőlőbetegség ellen. Akik ezt megtették, azok nagyobb mennyiségű terméssel számolhattak. Raffai becslései szerint a gazdák 1896-ban a permetezett szőlőkről holdanként 18-20, a nem permetezettekről viszont csak 10-12 hektoliter musttal számolhattak.10 1898-ban a betegség azokban a szőlőültetvényekben jelentkezett leginkább, amelyeknek a tulajdonosai nem védekeztek.11 1901-ben Raffai Ferenc a kártételről és a lehetséges védekezési eljárásokról is részletesen beszámolt: „A peronoszpóra viselkedése az idén roppant pusztító volt, úgy hogy az egy- vagy kétszer permetezett szőlők teljesen elpusztultak tekintet nélkül, hogy micsoda anyaggal lettek kezelve. Én három Ízben, május hó derekán julius hó közepén és julius hó végén, sőt a lugas szőlőmet 5-ször permeteztem 1 Vz %; illetve 2 %-os »bordói por« oldattal. A por a vízbe szitálva igen könnyen oldódott és % órai száradás után a legsebesebb zápor sem volt képes lemosni. Általában ezen szernek lehető legjobb hatását tapasztaltam és fő előnyéül tudom be, hogy gyorsan készíthető."12 A peronoszpóra pusztításával Gera Ferenc is foglalkozott, aki a Borászati Lapok 1912. augusztus 11-ei számában a következőképpen fogalmazott: „Ugyancsak ekkor lépett fel ezidén először a fürt- és levélperonospora nagy mértékben, különösen a homokosabb, mig a kötöttebb talajú szőlőkben kisebb mértékben. Szorgalmas permetezéssel többé kevésbé sikerült is elejét állni (3-5-szöri permetezés és 1-2 porozással)."13 Egy alkalommal az időjárási viszonyok és a peronoszpóra terjedése közötti összefüggésre is rávilágított: „Az elmúlt hét ismét majdnem minden napján volt jelentékeny eső, ami a már fellépett peronosporát, bár fejlődésében meg volt akasztva, a száraz, meleg időjárás és védekezés által ismét tenyészetre indította, úgy hogy a már szépen fejlett bogyókon is található, még a leggondosabban védett szőlőkben is.” 8 Borászati Lapok 1896. augusztus 23.520. 9 1888-ban a szőlők megvizsgálásakor még nem találtak fertőzött tőkét, de két esztendővel később az Újhegyen már fölfedezték a szőlőgyökértetőt. A filoxérabiztos megállapította, hogy a kártevő az Ingóban és az Ardicsban is felütötte a fejét. FORGÓ 2002,254. 10 Borászati Lapok 1896. november 15.736. 11 Borászati Lapok 1898. július 31.519. 12 Borászati Lapok 1901. január 13.57. 13 Borászati Lapok 1912. augusztus 11.532. 344
