Csengeriné Szabó Éva (szerk.): A Makói József Attila Múzeum Évkönyve 2. (Makó, 2018)
Néprajz–Etnológia - Mód László: Mozaikok a makói szőlő- és bortermelés történetéből
MÓD LÁSZLÓ Mozaikok a makói szőlő- és bortermelés történetéből 2. Az állitó csavar felnyitása esetén a felső fogantyúban 2 kis csapocska látható, mely a pengébe fúrt 3 lyuknak alsó vagy felső kettejébe alkalmazható a szerint amint az ollót hernyózásra vagy szőlőmetszésre akarjuk alkalmazni; ugyanis, ha a két kis csap a felső 2 lyukba helyeztetik, a nyél derékszögben kifelé nyer állást (ezen modell ámbár — hibás fúrás miatt — a derékszögtől egy kis eltérés van, a mi az eredetinél tökéletesen van kivive) s igy vele kényelmes hernyózás eszközölhető. 3. A másik fogantyúnak alsó vége csavart képez, hogy általa az olló hosszú póznára legyen erősíthető, hogy az ollót hernyózásra vagy magas fáknak felesleges hajtásoktól leendő megtisztítására alkalmazhassuk. 4. A pengének külső éle kacort képez, mely szőlőtőkék és fák megtisztogatására szintén alkalmas/'6 A helyi viszonyokról beszámoló tudósítások a szaklap hasábjain az 1890-es évektől szaporodnak meg, amikor egy bizonyos Raffai Ferenc rendszeresen informálta a makói állapotokról az olvasóközönséget. A szőlőbirtokos tulajdonképpen a Borászati Lapok állandó munkatársaként tevékenykedett olyan országos hírnévnek örvendő szakemberek társaságában, mint Pettenkoffer Sándor vagy éppen Rácz Sándor. Életútjáról nagyon kevés információval rendelkezünk, annyi azonban bizonyossággal elmondható, hogy a szőlészet-borászat területén nagy aktivitást mutatott. Részt vett az 1899-ben Szegeden megrendezett első szőlészeti kongresszuson, 1903-ban pedig egyike volt annak az ötven személynek, szervezetnek és nagybirtoknak, amelyek kezdeményezték a Magyar Szőlősgazdák Országos Egyesületének a megalakítását.7 Tudósítói tevékenységét több mint valószínű, hogy az 1910-es évek elején már nem gyakorolta, mivel ebben az időszakban a szaklap hasábjain az olvasóközönséget a helyi állapotokról Gera Ferenc és Iritz Miksa tájékoztatta. Raffai Ferenc tudósításai nemcsak a szüreti eredményekről, az értékesítési viszonyokról és az időjárási elemek kártételéről számoltak be, hanem a filoxéra pusztításával illetve a peronoszpóra elleni védekezéssel is foglalkoztak. Különösen nagy forrásértékkel rendelkezik a Borászati Lapok 1896. május 24-ei számában napvilágot látott híradása, amelyben a fajtaállomány mellett a termesztési technológiáról is értékes információkat közölt. Ebből megtudhatjuk azt, hogy Makón az Alföldön olyannyira elterjedt gyalogművelést folytatták, az ültetvényeket pedig nem karózták. Ennek az oka az lehetett, hogy ebben az időszakban itt is a kadarka számított a legelterjedtebb szőlőfajtának, ami szinte egyáltalán nem igényelte a szőlőtámaszok alkalmazását. Raffai Ferenc említést tett egy másik szőlőfajtáról is, az ún. sárga becskerekiről, ám ez a peronoszpóra fellépését követően szinte teljes mértékben háttérbe szorult. A makói szőlőbirtokos egy másik tudósításában is kiemelte a kadarka viszonylagos ellenállóképességét a többi fajta érzékenységével szemben. Népszerűsítő kiadvány Kövegy község népkönyvtárából ► (Mód László tulajdona] 6 Borászati Lapok 1884. március 10. 58. 7 Borászati Lapok 1899. szeptember 3.647.; 1903. március 15.187. 342
