Csengeriné Szabó Éva (szerk.): A Makói József Attila Múzeum Évkönyve 2. (Makó, 2018)
Néprajz–Etnológia - Glasser Norbert: I. Ferenc király és a magyar zsinagógai szónoklat. Egy toposz makói vonatkozásai és felekezeti keretei
GLÄSSER NORBERT I. Ferenc király és a magyar zsinagógái szónoklat A vallás középkori és koraújkori társadalomban betöltött világmagyarázó, világösz- szefogó szerepét a modern társadalomban a politika vette át, összhangban a saját világának középpontjaként fellépő polgár világalakító tevékenységével. Az egyének identitásának fő meghatározója politikainak tekinthető: a nemzethez tartozásban és a politikai irányzat megválasztásában ragadható meg.40 A 19. században formálódó nemzeti szimbolikus politikák sorra a vallási kultúra toposzaira, szókészletére és rítusaira épültek rá. Ezt láthattuk a tóradíszeken és a hozzá tartozó liturgikus textíliákon megjelenő uralkodói hatalmi jelvényeknél, majd nemzeti szimbólumoknál is. Megjelenésük nem volt szükségszerű, de használatuk a hatalom előtti közösségi - kezdetben testületi, később felekezeti - reprezentáció felől válik értelmezhetővé. A beszédek vonatkozásában, amelyek a vallásreform által meghatározott zsinagógákban ilyen kulisszák között hangzottak el, ebben az értelemben beszélhetünk - A. Gergely András nyomán - „politikai liturgiákról”.41 Ezek nem a liturgia párhuzamai, hanem az adott felekezeti vallásgyakorlattal összefonódó jelenségek. A judaizmus reformtörekvései között a nemzeti nyelvű homíliák fontos szerepet töltöttek be a modern nemzetállami keretekhez történő igazodásban, a nemzeti nyelvek és kultúra elsajátításában, a reformtörekvések terjesztésében. A többségi társadalomhoz való viszonyulás modelljeit a vallási hagyomány, a történeti emlékezet és a mindenkori életvilág keretei határozták meg. A modern állam által életre hívott - hitközségek feletti - kongresszusi és orthodox szervezet nem csak a modern hatalmi politika alakulására volt hivatott reagálni, hanem a modern nemzeteszmével létrejött szekuláris „civil vallás” vagy szimbolikus politika diskurzusainak felekezeti-irányzati alakítója is volt.42 A 19. században formálódó nemzeti szimbolikus politika izraelita közösségi megjelenítései a magyarosodás egyrészt elvárt, másrészt belülről fakadó alátámasztásai voltak. A „politikai liturgiaként" elhangzó zsinagógái szónoklatok és a nemzeti/ hatalmi jelképek zsinagógái megjelenítései nem csupán a tágabb hatalmi keretek realitásaira utaltak, amelyekben a közösségek tagjainak élete zajlott, hanem annak a modern alattvalói-nemzeti közösségnek a megjelenítését is szolgálták, amelyhez az emancipáció előtti néhány emberöltő közössége tartozni kívánt, illetve amelyhez a recepció nemzedéke már tartozónak érezte magát. Részlet Birnfeld Sámuel rabbi rajzából 40 KAPITÁNY - KAPITÁNY 2007. 383-384. 41 A. GERGELY 2013 42 Lásd GERŐ 2004 333
