Csengeriné Szabó Éva (szerk.): A Makói József Attila Múzeum Évkönyve 2. (Makó, 2018)
Néprajz–Etnológia - Bárth János: Népmozgás és életút a 18. századi Csanád vármegyében
BÁRTH JÁNOS Népmozgás és életút a XVIII. századi Csanád vármegyében tanúk viszonylag részletesen beszéltek a saját származásukról, életútjukról, illetve ismertették mások, más famíliák eredetét, sorsfordulatait. A legfigyelemreméltóbb vallomásrészletekből összeállítottam egy XVIII. századi migrációs és életút-adattá- rat, amelyet kis bevezető tanulmány mellékleteként betűhű átiratban közreadok. Az adattár 23 tétele kellően érzékelteti azokat a népmozgásokat és migráció alakította életutakat, amelyek a XVIII. századi Csanád vármegye népéletének mindennapjaihoz hozzátartoztak. Az adattárban közölt dokumentumok kétféle forrásból származnak. Többségük büntetőper során, illetve annak előzményeként elvégzett kihallgatás jegyzőkönyvéből való. Ezekben a dokumentumokban olyan válaszok olvashatók, amelyeket a vármegyei vallató tisztségviselők kérdéseire adtak a gyanúsítottak vagy az ügyben információkkal rendelkező tanúk. Efféle iratok a megyei törvényszék bűnügyi vagy büntető periratai között találhatók. Ide tartoznak a gyilkossággal, verekedéssel, orgazdasággal, lopással, bigámiával, házasságon kívüli szexuális viszonnyal, paráznasággal kapcsolatos ügyek. A másik irattípus a vármegye nemesi közgyűlésének dokumentumai közül való. A legtöbb efféle jegyzőkönyv a „De eo Utrum?” előre megfogalmazott, konkrét kérdéseivel kezdődik, majd a megidézett tanúk bemutatását és a kérdésekre adott válaszait tartalmazza. Az ilyen jegyzőkönyvek témáinak se szeri, se száma. Itt azok kerülhettek szóba, amelyek valamely család múltját, elágazásait, hajdani vagyonát próbálták feltárni nemesítési ábrándok vagy vagyonfelosztási viták esetén. A dél-tiszántúli, azon belül a Csanád vármegyei XVIII. századi migrációnak két karakteres iránya, vonulata mutatható ki a történeti forrásokból, különösen a perbéli vallomásokból: egyik a tágan értelmezendő észak-déli népmozgás jelenléte, a másik az Erdélyből „kijövök” Alföldre települése. Utóbbi jelenti a többletet az észak-déli népmozgás fő útvonalának számító Duna-Tisza közéhez képest. A Csanád vármegye, illetve vele együtt Békés és Arad vármegye, majd a Bánság felé irányuló észak-déli népmozgás kibocsátó vagy átbocsátó helyei hatalmas félkört rajzolnak ki a Kárpát-medencében. A perbéli vallomástevők által emlegetett származási helyek Sopron vármegyétől a trencséni tájon át Bihar vármegyéig terjedtek. A Csanád vármegyét és környékét elérő erdélyiek között magyarok (A. 22.) és románok (A. 16., 18., 21.) egyaránt előfordultak. Miként az Erdély keleti szélén élő székelyeknek Moldva, a nyugat-erdélyi vármegyés magyaroknak és románoknak az Alföld jelentett menekülési, bujdosási területet. Ha valaki nehéz helyzetbe került, adósságba, bűnügybe keveredett, legtöbbször az Alföld felé vette útját, hogy ne gyűljön meg a baja az erdélyi hatóságokkal. Sokakat pedig a földhiány, a megélhetés nehézsége kergetett Erdély hegyei közül az Alföld síkságára. 292
