Csengeriné Szabó Éva (szerk.): A Makói József Attila Múzeum Évkönyve 2. (Makó, 2018)
Köszöntők–Méltatások - Marjanucz László: A tudós „makai” (Tóth Ferenc 90. születésnapjára)
MARJANUCZ LÁSZLÓ A tudós „makai". (Tóth Ferenc 90. születésnapjára) A dualizmus korának unikális makói sajátossága a függetlenségi hagyományok politikaformáló erővé válása. Szerzőnk ezt nem a pártviszonyok aprólékos alakulásán keresztül szemlélteti, hanem a korszak emblematikus, a makói horizonton messze túlnövő szereplőinek munkásságán keresztül. Ők Justh Gyula és Návay Lajos. Tanulmánya azért értékes, mert a köztörténeti sablonokkal szemben, hogy ti. a közjogi pártok (48 versus 67) nélkülözték a pártalakulás társadalmi szempontjait, rámutatott a makói „negyvennyolcasság” gazda- és zsellér hátterére, amely nem megfelelő viszonyulás esetén még Justhnak is hátat fordított. Az 1905-1906-i alkotmányos válság a politika országos fordulópontja volt, de Návay Lajos személye miatt, és a Makót is magába foglaló megyei törvényhatósági jogállás következtében eminens városi eseménnyé is lett. Makó részese lett egy éles politikai küzdelemnek. Ennek helyi vonatkozásait, az események önkormányzati (Makó) és megyei (Csanád) összekapcsolódását részletesen, a legfontosabb politikai aktivitások leírásával, levéltári források alapján mutatja be. Tóth Ferenc ezek alapján állapította meg: a város támogatta a megyét alkotmányvédő törekvéseiben, és sajátos politikai együttműködés jött létre a polgárváros valamint a megyei törvényhatóság között. Az úrbérrendezés vitája óta tartó függetlenségi hagyomány beérett. Az országos események Csanád megyei kulcsfigurája Návay Lajos volt, aki 1904-ben kilépett a Szabadelvű Pártból, de mint „dissziedenst” 1905 januárjában beválasztották a képviselőházba, sőt annak elnökévé is megválasztották 1905. november 9-én. A tanulmány dokumentumokkal igazolja, hogy Návay hevesen tiltakozott a megyei és városi önkormányzatok föloszlatásának terve ellen. Utóbbit az alkotmányellenesen kinevezett „darbontkormány" belügyminisztere, Kristóffy József követelte, a megyék lázadása miatt. A sok új forrást földolgozó tanulmány országosan is érdekes, mert a parlamentarizmusért küzdő negyvennyolcasság szociális arculatát is bemutatja a helyi példán. Tóth Ferenc jegyzi a monográfia urbanizációs fejezeteit is.21 Az urbanizációt (városiasodást) a polgárosulás részeként kezeli. Olyan kommunális szolgáltatásokat ( ivóvízellátás, csatornázás, villamosítás, posta) vizsgál, amelyek eddig kívül estek a várostörténeti monográfiák érdeklődésén. Idekapcsolva a városszerkezet kiépülését, a közlekedési hálózat leírását, komplex infrastruktúra-történetet tárgyal szerzőnk, amely nélkül nincs értelmezhető modern városiét. Az új ezekben a fejezetekben, nem a közmű funkcionális szerepének a bemutatása, hanem az iránta keletkezett igény eredetének fölfedése, a megvalósítás (építtetés, terv, kivitelezés, finanszírozás) nyomon követése. A lakosságot folytonosan és üzembiztosán egészséges ivóvízzel ellátni, ez pl. a legfontosabb várospolitikai célkitűzésekhez tartozott. Az odáig vezető út kikövezésében nagy szerepet játszott Desewfíy Sándor püspök, Makó első víztornyának készíttetője, vagy a polgári kúttársaságok, amelyek tagjaik telkére szervezték meg a vízellátást. A csatornázási munkálatok leírása bizonyítja, hogy fő rendeltetése az 1880- as években még elsősorban a csapadékvíz levezetése, a magas talajvíz lesüllyesztése és az ipari szennyvíz elvezetése volt. 29
