Csengeriné Szabó Éva (szerk.): A Makói József Attila Múzeum Évkönyve 2. (Makó, 2018)
Történelem–História - Jámbor Zoltán: Egy kortárs emlékei
JÁMBOR ZOLTÁN Egy kortárs emlékei 1965-ben beiratkoztam az építőipari technikum levelező tagozatára, de csak saját költségemre, saját szabadságom terhére járult hozzá a cégem. Azért megcsináltam. Az utolsó évben már megtettek részlegvezetőnek, de nem volt erkölcsi bizonyítványom. Ezzel egy időben, 1970-ben jelent meg a Kádár-féle általános amnesztia, ami mentesített a hátrányok alól. Nem ment az sem simán, a rendőrség a büntetett tartalmú bizonyítványt adta ki, hiába tiltakoztam. A legfőbb ügyészhez írtam egy beadványt, de másfél évbe telt, mire megkaptam a tiszta bizonyítványt. Kárpótlásként kettőt küldtek, így maradhattam részlegvezető a szakiparnál, hiába tiltakozott a párttitkár. A hatalom nem csak figyelt, néha még gondoskodni is akart rólam. Egy időben megkérdezték, hogy nem akarom-e rehabilitáltatni magam. Akkor jól kereső szakmunkás voltam. Mondtam, hogy nem akarom. Erről többször is megkérdeztek, de mivel nem érdekelt a téma, békén hagytak. A tisztviselővel, aki agitált, egy vagy két év múlva egy autóbuszon összefutottam. Amikor leszállt és elment mellettem, mintha véletlenül tenné, bokán rúgott. Még jó, hogy csak a cipőm sarkát találta el. Már a kádári amnesztia után volt, amikor a nyugati útlevelet kértem. Vártam az eredményt, de gyorsan és simán megadták. Gondoltam, ezek szerint bekerültem az egyszerű átlagpolgárok sorába. Amikor azonban a nyolcvanas évek elején ismét látogató útlevelet kértem, behívattak a megyei rendőrkapitányságra, és ecsetelni kezdték, hogy mennyi veszély leselkedik kint rám. Elmondtam, hogy elég sokat látott nagy fiú vagyok már, nem hiszem, hogy sok bajom történhetne. Ezzel a tisztviselővel is találkoztam később, egy csemegeüzlet pénztára előtt, húztam is a lábam, de ő nem rúgott bokán. Az utolsó 10 évet egy országos nagyvállalatnál töltöttem technikusként. A felvételnél szó volt róla, hogy itt nincs kifutási lehetőség, hát nem is lett. Számomra a rendszerváltással minden megváltozott: másodrangú állampolgárból elsőrendűvé léptem elő, állami kitüntetésekkel21 a zakómon ünnepi alkalmakkor. A Magyar Köztársaság Kormánya is megkövetett engem és hozzátartozóimat „a személyes szabadságot korlátozó jogtalan sérelmeket okozó intézkedések miatt”.22 De az évtizedek nyomai megmaradtak. Igaz, csak belülről. Kívülről alig látszanak. Irodalomjegyzék Történeti Hivatal Ügyfél- és Kutatószolgálati Osztály által Jámbor Zoltánnak megküldött iratanyag. (Nyt. szám: 7745/6/Ü/2002.] V-90033/2. 21 Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztje 1993 Magyar Köztársasági Érdemrend tiszti keresztje 1996 22 Kárpótlási Hivatal hatósági bizonyítványa, 1991. július 10. llgyszám: 57112 Ssz: 1 264
