Csengeriné Szabó Éva (szerk.): A Makói József Attila Múzeum Évkönyve 2. (Makó, 2018)
Köszöntők–Méltatások - Marjanucz László: A tudós „makai” (Tóth Ferenc 90. születésnapjára)
A Makóval foglalkozó történetírói munkákat nem csak ismerteti, de elvégzi az eredményalapú egymáshoz viszonyítást is. Pl. Szirbik esetében a privilégiumokból fakadó várostudat tudományos alátámasztását emeli ki, míg Reizner várostörténetét eredendő tudományos novum nélküli, átfogó ismertetőnek jellemzi, ami alkalmas volt a további érdeklődés fölkeltésére. Tanulmányának erénye, hogy az ismert alkotások (Borovszky) mellett kitér a Makó szellemi melegágyának számító Gimnázium tanárainak tudományos tevékenységére is. A Csanádi tájegység kutatásában Banner János, Tettamanti Béla és Eperjessy Kálmán kiváló eredményeket ért el. Utóbbit Tóth Ferenc a makói helytörténetkutatás tudományos megalapozójának tekinti, a források megbecsülése, a térképek helyismereti kútfőként használata, illetve a táj és ember kölcsönhatásának vizsgálati módszere alapján. Modern értelmezés, hisz a településkutatás kiindulópontja a vizsgált helység részletes leírása, ami Eperjessy- nél és később Tóth Ferencnél egy Makó-centrikus helytörténetíráshoz vezetett. Ma- kó-kutatókká lettek. Állítását, hogy a mai Makó kialakulása az újabb „megöléssel”, tehát a török kor végi elpusztásodás (1695) utáni második kolonizációval (1699) vette kezdetét, sokoldalúan bizonyítja. Bohdaneczky történeti névstatisztikai összehasonlítását ( különböző korokból való összeírások névanyagának összevetése), Gilicze János közzétett Makó környéki térképeit, az állami és egyházi levéltárak településtörténeti iratait használja a házhelyosztástól, a telekreülésen át a városrészek kialakulásáig terjedő benépesülés és letelepedés bemutatásához. Ezekből a modern város születéstörténetének legfontosabb vonása: a törzsökösség, a lakosság nagy részének folyamatossága, a pusztulásokat követő ismételt visszatérése olvasható ki. A földrajzi tényezők településformáló hatását a makói rév, a Maros szabályozása és az utak forgalmi hatásain szemlélteti szerzőnk. Csanád térséggé válásának fontos feltételét, a települések fizikai összeköttetését a szárazföldi és vízi utak illetve vízi átkelést segítő szolgáltatások biztosították. Makó városképi szerkezetét pl. a Szeged-Arad -Hódmezővásárhely felől összefutó utak határozták meg. Makónak, mint fejlődő és növekvő városnak igazgatási szerepkörén túl, civilizációs ereje teremtette meg környékén belüli reális középponti helyzetét. Tóth Ferenc ezen a történeti úton viszi végig az olvasót egészen 1848-ig. Érvényesíti a modern történetírás szemléletét, hogy a múlt társadalmára, településföldrajzi adottságaira, az oktatás és kultúra helyzetére koncentrál, és kisebb hangsúlyt kap a politika. Ez sem marad ki, de az, az úrbéres viszony dologi és a személyi függés tartalmát állítja előtérbe. Makó város lakosai jogilag jobbágyok voltak, Tóth Ferenc ebből a helyzetből a püspökkel folytatott hosszú pereskedést emeli ki, aki ragaszkodott az urbárium szerinti szolgáltatásokhoz, míg Makó parasztpolgársága ( alávetett lakossága) a „megöléskor" kötött szerződés mellett állt ki. Nem mindegy -állapítja meg Tóth Ferenc, mert az urbárium egyoldalú földesúri nyilatkozat, a szerződés meg, tárgyalással született alku. MARJANUCZ LÁSZLÓ A tudós „makai". (Tóth Ferenc 90. születésnapjára) 26
