Csengeriné Szabó Éva (szerk.): A Makói József Attila Múzeum Évkönyve 2. (Makó, 2018)
Történelem–História - Jámbor Zoltán: Egy kortárs emlékei
JÁMBOR ZOLTÁN Egy kortárs emlékei Meleg, kora őszi napok voltak, és mi, munkabíró ifjak hordtuk föl a szenet a nagy veremből. A kórház épülete előtt mentünk, ahol a hosszú fal mentén magas törzsű fenyőfák álltak az őszi fényben. Előttük a rézsűs parton beteg rabok ültek a rövid fűben a Nap felé fordulva: sok sápadt, tüdőbajos ember, nagyokat lélegezve a hegyi levegőből; csonttébécések letekert kötésekkel, heretébécések meztelen alsótesttel, a napnak fordítva sipolyos vagy operált testüket, remélve, hogy az áldott Nap, amit oly régen láttak, csodát művel. Sok előkészítő munka akadt, a fiatalabb munkabírókat nem csukták még be, a szabadban dolgozhattunk. Kívül a falon, a domb oldalában hatalmas betonhenger állt, lehetett húsz méter magas is talán. Ez volt a börtön emésztője, ezt kellett kitisztítani, a tartalmát meg szétteríteni a környező földeken, ami kertészet volt. Zúdult a fekália lefelé a csúszdán a domb aljára, ahol két vödröt megrakott belőle Barna Ferkó18 jó barátom, aztán egy hosszú hordórúd két végére akasztotta, és felvette a vállára, ahogy kínai parasztok hordják szét földjeiken az öntözővizet, és ballagott rakományával a paprikaföld vége felé. Közben énekelte hangosan rekedt hangján, amit előző este hallott a nagy zárka sarkában a kántortanítótól, aki Gou- nod-t énekelt: Ave Maria gracia plena... Sajnos, elfogyott a sok fécesz, és vele fogyott a szabadság is. Bezártak bennünket a hűtlenségi osztályra, ahol embertelen körülmények közt tartottak. Orvostanhallgató voltam, tudtam, hogy a lábunkon megjelenő duzzadások az éhség miatt vannak. A hideg - 0° körüli hőmérséklet volt a zárkákban - és az éhezés mindenkinek kijutott, a sötétzárka és kurtavas már kevesebbeknek. Legjobb alkalom a büntetésre a napi félórai séta volt. Libasorban, egyesével, szótlanul, lehajtott fejjel, a földet nézve kellett sétálnunk. Az őröknek valami jutalmat oszthattak, minél több embert vittek kihallgatásra. Az élen egy Fábián nevű tizedes járt, mi csak Páviánnak mondtuk. „Beszélt a sétán." „ Félrenézett.” Az elsőért kurtavas járt, ami annyit jelentett, hogy leültették a szerencsétlent a földre, a térdét magasra az álla alá húzták, aztán elől a jobb kezét szorosan a bal lábához, a balt a jobb lábához láncolták. A büntetés hat óra volt, de mindig hamarabb elájultak. Akkor felrúgták vagy vízzel leöntötték őket. A sötétzárka enyhébb volt. Az csak egy vagy két hetet jelentett koromsötétben, séta nélkül, kenyéren és vízen. Az ítéletet egy Keresztes nevű alezredes osztogatta. 1951 telén sokszor hallatszott ordítás éjjel a magánzárkák meg a tbc-osztály felől. Néhány őr kinyitotta a kis létszámú zárkákat és végigverte a lakóikat. „Ne csak őrizd, gyűlöld is!" - ez volt kiírva a folyosók falára. A másodfokú ítélet19 hűtlenségről szervezkedésre változtatta minősítésünket és enyhített büntetésünkön, így lekerültünk a hűtlenségi osztályról, több levelet kaphattunk, de a hideg, az éhezés és a kegyetlen bánásmód ugyanaz maradt. 18 V-90033/2. Barna Ferenc és társai ellen indított bűnügyi eljárás 1. r. vádlottja 19 Magyar Népköztársaság Legfelső Bírósága B. 0019/1950. számú, 1950. november 21. napján kelt II. fokú ítélete: 5 év börtön, 10 év közügyektől eltiltás 254
