Csengeriné Szabó Éva (szerk.): A Makói József Attila Múzeum Évkönyve 2. (Makó, 2018)
Történelem–História - Jámbor Zoltán: Egy kortárs emlékei
JÁMBOR ZOLTÁN Egy kortárs emlékei Bent, egy nagy terem közepén hosszú asztal állt, mögötte két egyenruhással. Felszólításukra anyaszült meztelenre kellett vetkőzni, és minden holmit az asztalra rakni. Közben az őrszemélyzet ráérő 5-6 tagja lecsatolt derékszíjjal, zászlórúddal, gumibottal verte csak úgy passzióból az asztal előtt pucéron állókat, akik személyi adataikat dadogták be, és megmaradt holmijukat szedték össze, ha tudták. Utána a pince következett, egészen mély, sötét pince, kis zöldre festett vasajtókkal a zegzugosan forduló keskeny folyosón. Az egyiket kinyitották és belöktek. Fenn, a plafon szögletében egy rácsos lyukban villanykörte világított. Hihetetlen meleg volt, és gőzölt minden. Egyenruhás, félmeztelen embereket láttam a szűk helyiségben. Azt hittem, ez mind rám vár, és azért vannak nekivetkőzve, hogy halálra kínozzanak. Aztán bemutatkoztunk egymásnak, mivel mind letartóztatott volt, az egyenruhások szolgálatból elhozott katonatisztek. Később derült ki, hogy majdnem mindannyian egy nagy, összeszerkesztett, országos összeesküvésnek vagyunk a résztvevői, csak nem tudtunk róla.12 Más ügyben volt ott Pálffy-Muhoray Zoltán vezérkari százados - Kéri Kálmán segédtisztje, aki aztán Recsken töltött hosszú éveket -, meg szegény Potzner Jóska gépészmérnök, aki faliújságról vett termelési adatokat mesélt el valakinek, és még abban az évben felakasztották a Margit körúton. Egészen kicsi zárka volt, kétszer három méteres. Volt benne egy emeletes vaságy üresen, hézagosán elhelyezett deszkákkal. Én azon aludtam alul, másodmagammal, felül másik kettő. A többi öt vagy hat a földön feküdt élére fordulva, és később még hoztak hozzánk. Rettenetes meleg volt - egy pékség kéménye fűtött, ahogy később megtudtam -, a fent alvók izzadsága lecsorgott a deszkák között, és csepegett lassan ránk mint a lágy tavaszi eső. Napközben halk beszélgetés folyt, hogy csökkenjen a vibráló feszültség, amit úgy lehetett érzékelni a levegőben, mint villámlás után a később robbanó mennydörgést. Pálffy-Muhoray harctéri élményeit mesélte: páncélos tiszt volt, és kilőtték alóla a tankot. Életben maradt, de tele sebekkel, amik begyógyultak ugyan, de ha hirtelen leszállt a priccsről, kiugrott helyéről a combcsontja és nem tudott lábra állni. Ilyenkor két kézzel megragadta bal oldalát, és nagy roppantással helyre tette a végtagot. Megtörhetetlen optimizmus áradt belőle, pedig már fél éve volt a pincében, mégis ő tartotta mindenkiben a hitet. Vedres Gyurka13 századosi egyenruhájában ült a padlón, maga mellett tartva hibátlan tányérsapkáját, és halk, monoton hangon mesélte irodalmi emlékeit, azt a sok bestseller regényt, amit életében olvasott. Az egyiknek a címére is emlékszem még - Via mala -, a szerzőre meg a meseszövésre már nem. Ruszka Karcsinak14 egy rövid története volt, azt ismételgette állandóan, ami arról a sok tepsi meggyes rétesről szólt, amelyeket pont akkor rakott A Legfelsőbb Bíróság másodfokú, jogerős ítélete ► (1950. november 21.) 12 V-90033. HM Katonai Elhárító Főcsoportfőnökség. Összefoglaló jelentés. Bp. 1949. évi augusztus 3. Tárgy: Pásthy István és társai kémkedés és köztársaságellenes szervezkedési ü. 13 V-90033/2. A Pásthy-ügyben ítélték el. 14 V-90033/2. A makói csoport vádlottja 246
