Csengeriné Szabó Éva (szerk.): A Makói József Attila Múzeum Évkönyve 2. (Makó, 2018)

Történelem–História - Jámbor Zoltán: Egy kortárs emlékei

JÁMBOR ZOLTÁN Egy kortárs emlékei A létszám nőtt, mert jöttek haza nyugatra elvitt leventék, ifjú katonák, a Vida fiúk, Barna Sándor5 és mások. Mondták, hogy kintről szervezik az ellenállási moz­galmat a hazatérő fiatalokból, de akkor még nem tudtuk, hogy Kisbarnaki Farkas tábornok vezetésével. Somlai Bélát, Kugler I.-t6 még a háború alatt dobták le ejtő­ernyővel a frontvonal mögé. Most mindketten békés üzletemberként éltek. Gyuris István7 volt repülő hadnagy a Kiegészítő Parancsnokság vezetője volt talán egy évig, aztán eltávolították. Érettségi után, 1946 őszén beiratkoztam a szomszédos nagyváros, Szeged egyetemének orvosi karára. Oázis volt ez az első évben: az előadótermekben Szent- györgyi Albert szelleme érződött szinte tapinthatóan, a Szent Imre Kollégiumban pedig Klebelsberg Kunóé, az építtetőé, mintha jelen lenne köztünk az ebédek köz­beni beszélgetéseken. Hirtelen tűntek el mindketten, szinte nyomtalanul. A hang ijeszthette el őket, az egyszerre mozduló és csattanó csizmás lépések hangja, ahogy vonult az ÁVH-s tanosztály végig az utcákon, és sem a ruha, sem a fegyver, sem a dallam nem volt ismerős. Az előadások kezdete előtt olykor felállt egy korábban nem látott fia­tal a padban, és fejtegetni kezdte világnézetünk fejletlenségét, aminek oka a belénk nevelt „kispolgári nyavalya vagy kispolgári rigolya" (sic!), amiről biztos nem tudjuk, hogy micsoda, de ő most megmagyarázza. És magyarázta jó negyedóráig. Félszeg, de elszánt, csúnyácska lány volt, biztos lett belőle valahol személyzeti főnök. Az egyetemen hét közben Kováts Jóska évfolyamtársam vitázott az előadások előtt nyilvánosan a napi politikai aktualitásokról az akkor már erősen balra elkötelezett két-három kollegával, akik később mind egyetemi tanárok, igazgatók lettek, dél­után meg elkísértük - ellensúlyként a kirendelt provokátorokkal szemben - azokra a beszédekre, amiket a kisgazda párt ifjúsági tagozata nevében az akkor már javá­ban folyó erőszakos társadalmi változások ellen tartott. Később a Csillagban a sé­taudvaron sokat beszélgettünk vele erről. Jóskából sem lett orvos soha, bár szobra ott áll az egyetem kertjében. 1958-ban akasztották fel.8 Makóra hétvégeken jártam haza, és akkor tárgyaltuk barátaimmal az egész szűkülő világot: az egyre keményedő politikai légkört, a kékcédulás választásokat, az államosításokat, ami sok kisegzisztenciát érintett. Beszéltünk a Mindszenty-per- ről, meg arról, hogy permanenciában kell lennünk, mert nehéz idők következnek. Nyilvánvaló volt szembenállásunk az erőszakosan épülő új világgal. A jövőt nem lehet tudni szerencsére, de sejteni azért lehet. Az én fülemben állandóan szólt a vészcsengő, csak nemigen törődtem vele, pedig szaporodtak a jelek. 5 V-90033/2. Vida István és testvérei, valamint Barna Sándor a vádirat szerint a makói csoport vezetői voltak, de a letartóztatások kezdetekor nyugatra szöktek, 6 V-90033/2. A Pásthy István nevéhez fűzött ügyben ítélték el őket. 7 V-90033/2. U.a. 8 Szeged egyetlen 1956-os mártírja volt. 1958. október 6-án végezték ki a Csillag börtönben. Korábban már egyszer elítélték, 1947-ben 4 év fegyházra, izgatásért. 243

Next

/
Thumbnails
Contents