Csengeriné Szabó Éva (szerk.): A Makói József Attila Múzeum Évkönyve 2. (Makó, 2018)
Történelem–História - Marosvári Attila: Az 1956-os forradalom makói eseményeinek periodizációja
MAROSVÁRI ATTILA Az 1956-os forradalom makói eseményeinek periodizációja A város utcáin a rendelkezésre álló rendőri erőkből megnövelte a járőrök számát, azzal a paranccsal, hogy ha csoportosulást tapasztalnak, azokat oszlassák föl. Ilyenre az első példák október 25-én este voltak, a csoportosan beszélgető makóiak a fölszólításra békésen szétszéledtek. Az egyenruhás járőrök mellett civil ruhás rendőrségi alkalmazottak, köztük a rendőrség állományába tartozó államvédelmi operatív tisztek is járták a várost, és figyelték a közhangulat változását.7 Az október 25-i gimnáziumi diákgyűlés hangulata, továbbá a tanulók másnap reggeli eltökélt szándéka, hogy a forradalom ügye melletti szimpátiatüntetést szerveznek, mindemellett a gépgyári munkások erősödő szervezkedése is világossá tette mind a rendőrkapitány, mind pedig a helyi kommunista pártvezetők és aktivisták előtt, hogy a forradalom a továbbiakban már nem zárható be az intézmények és üzemek falai közé. Ahhoz, hogy az indulatok spontán elszabadulását megakadályozzák, engedniük kellett, csak így lehetett esélyük arra, hogy a folyamatokat továbbra is kontroll alatt tudják tartani. Az október 26-i Kossuth-címeres fölvonulás és koszorúzási ünnepség8 - gyakorlatilag néma diáktüntetés - engedélyezése, melyhez csatlakoztak a gépgyáriak és a közgazdasági technikum tanulói is, ennek a megfontolásnak az eredménye volt. Az események azonban - döntően az október 25-i parlament előtti brutális tömegmészárlásról érkezett hírek hatására - túlléptek a kommunista pártállami szervek által jóváhagyott és engedélyezett kereteken, és ezzel a forradalom egy új szakaszához érkezett Makón. A spontán tömegtüntetések napjai (október 26-28.) Az október 26. kora délutáni diáktüntetés az utcára vonzotta az embereket, s noha a diákok fölvonulása szervezett formában és rendben befejeződött, a tömeg nem oszlott szét és mindinkább hangot kapott az összes jelenlévőben felgyülemlett elégedetlenség. A kommunista hatalom által okozott sérelmek gyújtópontjai lettek annak, hogy a spontán módon gyülekező emberekből aktív, de már nehezen kontrollálható tömeg legyen. A tömeg kollektív bátorsága pedig más irányba terelte az addig békés mederben zajló makói eseményeket. Az első nagy spontán tömegdemonstráció október 26-án délután, a gimnáziumi tanulók szervezett és méltóságteljes fölvonulását követően zajlódott le, amikor az összegyűlt tömegből kivált csoportok ledöntötték a gimnázium előtt álló szovjet emlékművet. A feladat nem volt egyszerű és nem is ment könnyen, de a szobor - némi külső segítséggel - végül is megadta magát.9 A folyamatot figyelő több ezres tömegben ott álldogáltak azok az állami gazdasági és termelőszövetkezeti dolgozók is, akiket még dél körül az állampárt funkcionáriusai riadóztattak és hívtak a főtérre azzal, hogy a fiatalok fölvonulása során a „kormány mellett" tüntessenek. 7 ÁBTL 3.1.9. V-145872. Fazekas Lajos vizsgálati dossziéja. Fazekas Lajos kihallgatási jkv., 1958. január 22. 8 Ennek lefolyásáról lásd részletesen TÓTH 1992. 9 Az emlékmű ledöntésével kapcsolatban lásd még: MNL CSML SZL SZMB B. 1.1214/1957. Kovács Péter és társai pere., MAROSVÁRI 2006a 218
