Csengeriné Szabó Éva (szerk.): A Makói József Attila Múzeum Évkönyve 2. (Makó, 2018)
Történelem–História - Miklós Péter: Adalékok a németség kitelepítése és a csehszlovák–magyar lakosságcsere Csanád vármegyei történetéhez
MIKLÓS PÉTER Adalékok a németség kitelepítése és a csehszlovák-magyar lakosságcsere Csanád vármegyei történetéhez Az egykori Csanád vármegye (amelynek területe a mai Békés megye déli, illetve a mai Csongrád megye délkeleti részén fekszik) nemzetiségei - németek, szlovákok, szerbek, románok - közül a második világháborút követő népesség- mozgások a németséget és a szlovákságot érintették. Elek (amely 1946 tavaszán közigazgatásilag átkerült Békés vármegyéhez) és Almáskamarás nagyobb számú német lakossága mellett Kübekháza és Újszentiván kisebb létszámú németségét is kitelepítették 1946 folyamán.2 1947-ben pedig Pitvaros, Csanádalberti és Ambróz- falva szlovákságának nagy része távozott Csehszlovákiába, s helyükre a Felvidékről kitelepített magyarok kerültek.3 1945 végén a magyar kormány 12.330/1945. ME. számú rendeletében elrendelte a magyarországi németek kitelepítését (elsősorban azokét, akik az 1941. évi népszámláláskor német nemzetiségűnek vagy német anyanyelvűnek vallották magukat). így 1946 és 1948 között mintegy száznyolcvanezer főt deportáltak hazánkból a Németország területén kialakított megszállási övezetek egyikébe. Nem sokkal később, 1946. február 27-én a magyar állam a csehszlovák kormánnyal lakosságcsere-egyezményt kötött. Ennek értelmében ahány magyarországi szlovák jelentkezett áttelepülésre, a csehszlovák hatóságok annyi felvidéki magyart áttelepíthettek az anyaországba. 1947-1948-ban alig több, mint hetvenezer szlovák távozott az országból, míg északi szomszédunk az egyezmény keretében több mint száztízezer magyart távolíthatott el területéről. Az alábbiakban a Magyar Nemzeti Levéltár Csongrád Megyei Levéltárának dokumentumai - az alispáni jelentések és iratok -, valamint néhány korabeli sajtóhír alapján tekintem át a második világháborút követő népességmozgások Csanád vármegyei momentumait. Páll Endre Csanád vármegyei alispán 1946. május 8-án tette meg április havi jelentését a vármegye közigazgatási bizottságának. Ebben a németek kitelepítésére is kitért: 1946 áprilisában Almáskamarásról telepítették ki őket. „A hónap folyamán - írta a Csanádi alispán - megtörtént Almáskamarás németajkú lakosságának kitelepítése is. A kitelepítést és a benépesítést nem a helyi közigazgatás, hanem a népgondozó hivatal különböző bizottságai intézték. A községben egyszerre három-négy bizottság is működött. A különböző bizottságok között a lakosság természetesen különbséget tenni nem tudott, és ezért az elkövetett és vélt sérelmek miatt nem annál a bizottságnál emeltek panaszt, mely az orvoslásra hivatott lett volna. Ennek folytán legnagyobbrészt orvosolatlanok maradtak. Elek község elcsatolása következtében vármegyénkben három községet érdekel közelebbről a németek kitelepítése. 2 Vö. Miklós Péter: A Csanád vármegyei németség kitelepítéséről. Délvidéki Szemle, 2014.2. sz. 86-95. 3 Lásd bővebben: Miklós Péter: A csehszlovák-magyar lakosságcsere Csanád vármegyei történetéhez. In: Múzeumi kutatások Csongrád megyében 2007. Szerk. Tóth István. Szeged, 2008. 93-100. 181
