Csengeriné Szabó Éva (szerk.): A Makói József Attila Múzeum Évkönyve 2. (Makó, 2018)
Történelem–História - Forgó Géza: „Ez az egyetlen törvény, amit elismerni nem fogok”
FORGO GÉZA „Ez az egyetlen törvény, amit elismerni nem fogok” Dr. Nikelszky Jenő útja Makó város polgármesteri székébe „Tisztelettel és szeretettel üdvözlöm ezt a képviselő-testületet, amely hazafi- ságának, igaz magyar érzésének, a kulturális fejlődés iránti érzékének, a közügyek iránti törődésnek, a társadalmi osztályok közötti küzdelemben tárgyilagosságának, a szegények bajaival szembeni megértésnek eddig számtalan ragyogó példáját adta. E képviselő-testület munkáját mindig a tiszta erkölcs és az önzetlenség járta át. Néha felbukkantak ugyan önző törekvések is, ezek azonban mindenkor kudarczot vallottak. Hiszem, hogy az a szellem fog élni továbbra is ebben a testületben, ebben a tudatban vállalkoztam feladatomra, és ebben a hitben, hogy czéljaink közösek, kérem most támogatását. Legfőbb feladatom a várost, annak polgárságát azon az úton vezetni, amely részére kulturális és anyagi téren jólétet teremt. Hogy milyen módon, milyen eszközökkel milyen terv szerint kívánom ezt a czélt elérni, a mai nehéz viszonyok között megmondani lehetetlen. Nem az alkotások idejét éljük, a viszonyok nem megállapodottak, amit ma lehetségesnek, szükségesnek tartunk, holnap talán már keresztülvihetetlen vagy czélszerűtlen volna. Azért ezúttal is csak azoknak az irányelveknek kifejezésére szorítkozom, amelyeket beköszöntőm alkalmával vázoltam. A társadalmi béke megteremtését és az által Magyarország talpra állításában való közreműködést tartom fő feladatomnak. Evégből szeretettel egyesülnünk kell a nagy munkára. Ismertetem ezután Menenius Agrippa ismert klasszikus példázatát a test szerveinek szükségszerű együttműködéséről. Ha évszázadokkal ezelőtt a római nép meg tudta érteni, hogy az állam szerves egész, egy élő test, amelynek minden egyes tagja kötelességét kell, hogy végezze, meg kell érteni nekünk is. Makó városa az országnak számottevő tagja, s mi valamennyien sejtjei vagyunk ennek a tagnak. Ahhoz, hogy az egész test életképes legyen, mindnyájunknak el kell végeznünk a ránk rótt feladatot, mert ezzel nemcsak városunk, de az egész ország fejlődését szolgáljuk. Ez a mese másra is megtanít. A trianoni béke szétszaggatta hazánk testét. Az ország teste négy sebből vérzik s nincs senki, aki ezeket bekötné. De ne is legyen. Hadd maradjanak nyitva ezek a sebek, mert a nyitott sebhez hozzáillesztett tag még visszaforrhat. Ha begyógyítanák, soha. Hagyjuk hát fájni ezt a sebet, de hogy a fájdalmat elviselhessük, ahhoz erő szükséges. Azon kell lennünk, hogy minden erőt egyesítsünk hazánk erősítése céljából. Az egyén ereje mit sem ér, az összes ereje lebír- hatatlan. Pártoskodás magyar átok, hiszen politikus nemzet vagyunk, de nem is ez a hiba, hanem hogy mindenki a saját részét tartja egyedül helyesnek és igaznak. Legyünk meggyőződve, hogy amint önmagunk önzetlenül akarunk dolgozni, éppolyan önzetlenül akarják a közjogot szolgálni mások is. Ne gyűlölködjünk. A gyűlölet nem épít, nem alkot, de rombol, a gyűlölet hozta létre a háborút és a forradalmakat. Fogjunk össze szeretettel, ha pedig mégis gyűlölködni akarunk, tekintsünk a határok felé, ott vannak a mi ellenségeink, akiket gyűlölni nemcsak szabad, de kell is. 175
