Csengeriné Szabó Éva (szerk.): A Makói József Attila Múzeum Évkönyve 2. (Makó, 2018)
Történelem–História - Forgó Géza: „Ez az egyetlen törvény, amit elismerni nem fogok”
FORGÓ GÉZA „Ez az egyetlen törvény, amit elismerni nem fogok" Dr. Nikelszky Jenő útja Makó város polgármesteri székébe Tanulmányait 1906 őszén az eperjesi Evangélikus Kollégiumban folytatta. A jogakadémián kitűnt rátermettségével és tanulmányi eredményével egyaránt. 1907. május 8-án, áldozócsütörtök előtti szerdán ő volt az ifjúság szónoka, amikor az egyházi szertartást Liptai Lajos lelkész és Frenyó Lajos, a gimnáziumi vallástanára végezték. Ünnepi beszédet Gömöry János igazgató tartott.10 Az intézmény falait 1909-ben hagyta el. Tanulmányait Kolozsvárott és Párizsban folytatta. A jogi végzettséggel rendelkező fiatalember ügyvédjelölt volt Gödöllőn, majd a fővárosban. A világháború kitörése előtt költözött Makóra, ahol bevonulásáig dolgozott.11 A Nagy Háborúban hadapródként a szerb fronton harcolt, de már 1914. szeptember 20-án haslövést kapott, keresztcsont sérüléssel. A súlyos sebesüléssel hadirokkant lett, felépülése után mégsem hagyta el a hadsereget, hanem felügyelőszolgálatot látott el Erdélyben. Még 1915-ben megválasztották Makó árvaszéki jegyzőjének, de ténylegesen - távolléte miatt - nem töltötte be munkakörét.12 1919 februárjában tartalékos főhadnagyként szerelt le. Makón helyettes rendőrkapitányként és rendőrkapitányként is szerepelt. Irattári anyag hiányában csak következtetni lehet arra, hogy ténylegesen csak helyettes rendőrkapitány volt.13 A város kinevezett rendőrkapitánya Rákosy Gyula volt, aki még 1918 novemberében menekült el. Helyettesítésével volt megbízva dr. Begidsán Emil, de a következő év elején ő is elhagyta a várost, ekkor bízhatták meg dr. Nikelszkyt Jenőt a rendőrség vezetésével.14 Begidsán szeptember elején visszatért és jelentkezett a polgármesternél, hogy elfoglalná régi beosztását, erre azonban nem került sor, mert egyrészt dr. Nikelszky sem akart megválni pozíciójától, és a városvezetés sem kívánta leváltani. A vitában álló rendőrkapitány-helyettesek az alispánhoz fordultak panaszukkal, döntse el, kinek mi a hatásköre. Hervay István alispán 1919 október végén dr. Nikelszkyt hagyta meg pozíciójában, arra hivatkozva, hogy hamarosan bekövetkezik a rendőrség államosítása, és addig már nem célszerű változtatni. Dr. Begidsán Emilnek így meg kellett elégednie a kihágási ügyek intézésével.15 A helyettes rendőrkapitány a sajtó cikkei alapján népszerű lehetett a városban. Maga is hadirokkant, frontot járt katonaként igyekezett segíteni rendeletéivel a háborúban megrokkantakat. Az újság így fogalmazott: „Ha a társadalom közönyös is maradt, a rendőrség lépett a cselekvés terére s hozott intézkedéseket, amelyek a rokkantak helyzetének enyhítését és érdekeik védelmét szolgálták." A rendőrség jótékonysági adót vetett ki a szórakoztatást célzó rendezvényekre.16 10 Ludmann 1907.12. 11 Ludmann 1907.58. 12 Vermes 1929. 58. 13 Vermes 1929.58. 14 Boromissza Jenő bandavezért elfogták. Makó Újság 1919. szeptember 1.2. 15 A helyettes rendőrkapitányi állás ügye. Makói Újság 1919. november 2.1. 16 Kártya adó jótékony célra. Makói Újság 1919. október 29.3. 169
