Csengeriné Szabó Éva (szerk.): A Makói József Attila Múzeum Évkönyve 2. (Makó, 2018)
Történelem–História - Urbancsok Zsolt: Makói zsidó polgársors. Szemere (Schwarz) Manó élete és tevékenysége
URBANCSOK ZSOLT Makói zsidó polgársors. Szemere (Schwarz] Manó élete és tevékenysége A makói gettót 1944. június 16-án számolták fel. A zsidóságot előbb Újszegedre, majd a Cserzy Mihály utcai gyűjtőtáborba vitték Innen indult a három transzport, amely közül az elsőt Auschwitzba, a másik kettőt az ausztriai Strasshofba irányították Az Ausztriába került makói zsidóknak hadászati jelentőségű üzemekben kellett dolgozniuk A családok együtt maradhattak, bár rendkívül rosszak voltak a körülmények a túlélésre mégis volt esély.29 Iritz Anna két gyerekével (Vera nyolc, András hat éves volt), valamint szüleivel a strasshofi transzportba került, ahogy özvegy Schwarzné Fanni is lányával, Ilonával, annak férjével és kisfiúkkal, az ötéves Péterrel. A megaláztatás és a deportálás annyira megviselte az idős, 78 éves özvegyet, hogy a strasshofi „átmenőtáborban” meghalt. Ahogy Péter írja: „Halálát jól időzítette, egy leleményes asszony utolsó tetteként egy hosszú és teljes élet végén. Hirtelen halála [...] megkímélte az utazás későbbi, kegyetlenebb állomásaitól, minden további szenvedéstől és megaláztatástól”.30 Manó fia, András emlékezetében a barakkok maradtak meg, valamint a marharépából készült főzelékféleség, amelytől mindenki hasmenést kapott. Strasshof egy gigantikus elosztóhely volt, ahonnan a birodalom különböző részeiben lévő táborokba deportálták a magyar zsidókat. Annát a két gyermekével és szüleivel a zlabingsi „családi táborba” szállították, Péter és szülei bergen-belseni munka- és megsemmisítő táborba kerültek. Míg a munkaképesek a zlabingsi üzemben repülőgép- alkatrészeket készítettek, addig a lágerben maradt idősek a gyerekekre felügyeltek. Anna titokban a matraca alatt gyűjtötte a kenyéradagjait, hogy odaadhassa a gyerekeinek, azonban egy ellenőrzés során elkobozták tőle. Jól tudott németül, így sikerült a táborparancsnoknál elérnie, hogy a szegényes kis készletet visszakaphassa. Az idős Iritz Fábián már krónikus beteg volt deportálása előtt is, állapota a lágerban folyamatosan romlott. A család életét tovább keserítette, hogy a judenpolizei (jupo) az a Miklós Izsó volt, aki korábban Schwarz Manó társa volt az ásványolaj- vállalkozásban, amelyből egy csúnya per után vált ki. A makói jupo és felesége - viszonylagos hatalmával visszaélve - folyamatosan gyötörte a családot és a többi deportáltat is.31 A tábor felszabadulása után a család Theresienstadtba került. Hazatérés közben a rendkívül rossz egészségi állapotban lévő Iritz Fábián egy pesti kórházban meghalt. A Schwarz család veszteségi is hatalmasak voltak. Schwarz Sámuelné Pollák Fáni Strasshofban hunyt el. Munkaszolgálatban, máig ismeretlen körülmények között halt meg Sándor, Izsó és László, Auschwitzban Margit és családja: férje, Somló Mihály, és fia, István. Sándor feleségét, Lacker Annát és kislányukat, Zsuzsit szintén Auschwitz-Birkenauban ölték meg. Ili férje Bergen-Belsenben, idősebb fia, Gyuri a munkaszolgálatról hazatérve Makón tífuszban hunyt el. Szerén családjával Aradon élt, így nem deportálták őket. 1948 után Izraelbe, Petah Tikvába vándoroltak ki.32 29 Urbancsok Zsolt (szerk.): Makói holokauszt emlékkönyv. Szeged, 2004. 30 Lantos Péter: Sínek és sorsok. Budapest, 2009. 65. 31 MNL CsML Népbíróság 70/1946., a kényszermunka helye: PALAS-ARTI, Siemens-Suchker gyár. 32 Lantos Péter: Sínek és sorsok. Budapest, 2009.180-193. 158
