Csengeriné Szabó Éva (szerk.): A Makói József Attila Múzeum Évkönyve 1. (Makó, 2017)
Bogoly József Ágoston: A Croce-hatás forrásvidékén. Kiss Ernő, Benedetto Croce, József Attila
BOGOLY JÓZSEF ÁGOSTON A Croce-hatás forrásvidékén - Kiss Ernő, Benedetto Croce, József Attila alkotott, közönsége pedig újraalkot. A művet mint fizikai tárgyat azért alkotja meg a művész, hogy ezen keresztül örökké tegye és elősegítse a benne élő kép reprodukcióját, mely az igazi műalkotás. (...)” (In: Filozófiai Kisenciklopédia. A Nyugat filozófiája és filozófusai. Szerk. Bánki Dezső. Kossuth Könyvkiadó, 1993.72.] Hozzátehetjük, a megismerés fogalmi tevékenységét megelőző stádiumot nevezi Croce intuíciónak. Az intuíció fogalma itt nem Bergson szerint értendő. Hogyan is nyilatkozott meg a perc, az intuíció hatalma Goethe Faustjában? Az ide vonatkozó sor műfordításomban így hangzik:„Az használ csak, amit a pillanat megalkot." („Nur was der Augenblick erschafft, das kann er nützen.") Benedetto Croce a humanista hagyomány egyik utolsó képviselője volt. Gondolatvilága a huszadik század első negyedében a magyar irodalomelméletre, művészetkritikára és esztétikára is nagy hatást gyakorolt. Croce esztétikai nézetrendszerét 1899-ben kezdte írásban kifejteni. Ennek eredménye lett a Tesi fondamentali di un’Estetica come scienza dell'espressione e linguistica generale (Alapvető tételek az esztétikához, mint a kifejezés és az általános nyelvészet tudományához) című mű. Az itt leírt alapgondolatait Croce továbbfejlesztette, és 1902-ben a Szellem Filozófiája első köteteként jelent meg korai főműve, az Esztétika. (Vö. Kaposi Márton: Croce első nagy szintézise: az Esztétika. In: Kaposi Márton: Filozófusok és filológusok. Válogatott tanulmányok. Veszprémi Humán Tudományokért Alapítvány. Veszprém, 1999. 129-152.) Croce esztétikai és művészetfilozófiai alapgondolata így szól: „Az esztétikai tény tökéletesen kimerül az impressziók expresszív feldolgozásában. Mihelyt meghódítottuk a belső szót (...), a kifejezés megszületett és teljes." A Croce-féle intuíciótan felszabadító hatással volt a mindenkiben jelen lévő alkotó invenció felismerésére és a művészi értékek esztétikai megértésére. Benedetto Croce írja: „(...) az intuitív megismerés kifejező megismerés. Független és önálló az értelem vonatkozásában, közömbös a valóságosnak és a nem valóságosnak az utólagos megkülönböztetését illetően (...).” A huszadik század első két évtizedében a magyar szaksajtóban is megjelentek a Croce műveivel foglalkozó írások. Várdai Béla 1911-ben a Budapesti Szemle lapjain Benedetto Croce aesthetikája és legújabb irodalmunk és Croce kisebb munkái címmel közölt két értekezését említhetjük meg. Croce magyar fogadtatástörténetének jelentős eseménye az, amikor Fülep Lajos 1911 márciusában a Szellem című bölcseleti folyóiratban Az emlékezés a művészi alkotásban címmel közli azt a Croce felfogásával vitatkozó szövegét, amelyet a szerző eredetileg olasz nyelven olvasott fel a firenzei Biblioteca di Filosoficaban, 1911 januárjának végén. Croce bölcseletét Elek Artúr értékelte 1912-ben a Nyugat című folyóirat lapjain. Elek Artúr, Fülep Lajos, József Attila, Bálint György, Hankiss János, Sík Sándor közvetítette a Croce-hatást. Ezt követően fontos kiemelnünk egy másik fontos recepciótörténeti mozzanatot. Benedetto Croce Kiss Ernő fordításában megjelent 84
