Csengeriné Szabó Éva (szerk.): A Makói József Attila Múzeum Évkönyve 1. (Makó, 2017)
Bogoly József Ágoston: A Croce-hatás forrásvidékén. Kiss Ernő, Benedetto Croce, József Attila
BOGOLY JÓZSEF ÁGOSTON A Croce-hatás forrásvidékén - Kiss Ernő, Benedetto Croce, József Attila Onorato Occioni: A latin irodalom története című könyvét Kiss Ernő a tizenkettedik olasz kiadásból fordította magyarra, és ez a mű 1899-ben jelent meg a Gyulai Pál által szerkesztett Olcsó Könyvtár sorozatban, a budapesti Franklin Társulatnál. Magyar nyelvre fordította Benedetto Croce L’intuizione púra e il carattere lirico dell’arte című tanulmányát. Kiss Ernő említett fordítása A tiszta intuíció és a művészet lírai jelleme címmel először 1912-ben, Stief Jenő kiadásában ötvenkét oldalon jelent meg, és a következő elméleti tételt fejtette ki: a művészet líraisága az egymásra következő lelkiállapotok intuíciójának a következménye. A crocei intuíció és a művészet lírai jellegének kapcsolatával foglalkozó értekezést Kiss Ernő fordításában az Erdélyi Lapok is megjelentette az 1913-as év 2. számával kezdődően, nyolc folytatásban. Kiss Ernő Benedetto Croce Estetica come scienza dell’ espressione e linguistica generale című művét a negyedik kiadás alapján Esztétika. Elmélet és történet címmel fordította magyarra. Ez utóbbi Croce-fordítása Budapesten Rényi Károly kiadásában, a Nyugat nyomdája (Révai és Salamon) betűivel egy vaskos kötetben jelent meg, 1914-ben. Kiss Ernő irodalomtörténészi munkássága, irodalomkritikai írásai és egyéb publikációi Tudományos munkássága az irodalomtörténet-írás, a versesztétika és Benedetto Croce két esztétikai művének magyarra fordítása területén bontakozott ki. Irodalomkritikai tevékenységét az egykorú irodalmi-művelődési folyóiratok lapjain megjelent írásai alapján tanulmányozhatjuk. Kiss Ernő az Erdélyi Múzeum című folyóiratban, 1914-ben publikálta Jánosi Béla: Szerdahelyi György Aesthetikája című kritikai írását. A Romániához került Erdélyben a magyar művelődés korábban kialakult keretei szűkültek és a magyarságnak több nehézséggel kellett megküzdenie. Ekkoriban Kiss Ernő sajtó alá rendezte, kiadta Petőfi Sándor összes költeményeit. A hétszázhuszonnyolc Petőfi-verset tartalmazó kötet 1922-ben jelent meg. A di- csőszentmártoni Erzsébet Könyvnyomda állította elő. Az olvasóközönségnek Kiss Ernő ezekkel a szavakkal ajánlotta a kiadványt:„Az Erdélyi Irodalmi Társaság Petőfi születésének századik évfordulóján e könyvet nyújtja a romániai magyarságnak ünnepi ajándékul.” György Lajos az Erdélyi Irodalmi Szemle című folyóirat 1924. 2. számában Három magyar klasszikus erdélyi kiadása címmel írt erről a kötetről. Irodalomtörténeti művei a következők: Verstechnikánk fejlődése a múlt század végén (1892); Vörösmarty Mihály (Nagykanizsa, 1900); Mikszáth Kálmán (Kolozsvár, 1910); Dávid Ferenc (Kolozsvár, 1910); Shakespeare és Vörösmarty (1911); Szemere Bertalan (Kolozsvár, 1912). írásai jelentek meg a Magyar Szemle című folyóiratban, a Nagykároly és Vidéke című lapban, a Nyitramegyei Közlönyben, a Veszprémi Közlönyben, a Magyar Nyelvőr című folyóiratban, a Váci Főgimnázium 82
