Csengeriné Szabó Éva (szerk.): A Makói József Attila Múzeum Évkönyve 1. (Makó, 2017)

Bogoly József Ágoston: A Croce-hatás forrásvidékén. Kiss Ernő, Benedetto Croce, József Attila

BOGOLY JÓZSEF ÁGOSTON

A Croce-hatás forrásvidékén - Kiss Ernő, Benedetto Croce, József Attila

1931. május 22., B. L. interjúja.; Beszélgetés Croce professzorral az egyetem aulája előtt (Magyarország, 1931. május 28.. K. J. interjúja.) In: Irodalomismeret, 2003. 1. 58-60.) Az irodalomtörténészi pályára lépő Kiss Ernő Benedetto Crocénak nemcsak kortársa, hanem nemzedéktársa is.

Kiss Ernő olyan tudománytörténeti korszakban élt, amelyben a pozitivizmus szemléletvilága még meghatározó, de már a szellemtörténeti irányzat is kibontakozott. A romantika korának gondolkodásmódja megtermékenyítette a tizenkilencedik és huszadik század fordulóján kialakult szellemtörténeti iskolát. Ezt követően a Benedetto Croce-féle intuíciófogalomra építő művészet- és irodalomelméleti gondolkodás több irányzatra bomlott. Croce a neohegeliánus esztétikát fejlesztette tovább és közben a humanista értékideálokhoz, a neoklasszicista szemlélet néhány alapeleméhez mindvégig ragaszkodott. A budapesti Eötvös Loránd Tudomány- egyetem Összehasonlító Irodalomtörténeti Tanszékének docenseként Az európai irodalomtudomány története címmel (ÖH-155) több féléven keresztül előadásokat tartottam és ugyanitt Historizmus, kontextualizmus, metahistória címmel szemináriumot (ÖH-164.06) vezettem, ahol többek között Benedetto Croce gondolatvilágát és az irodalomtudományra gyakorolt hatását is elemeztem.

A magyar irodalomtudomány történetével foglalkozó könyvemben kifejtettem, a huszadik század első harmadában azok a magyar irodalomtörténészek, akik Gyulai Pál, Beöthy Zsolt, Négyesy László, Heinrich Gusztáv, Tolnai Vilmos, Császár Elemér és Kristóf György egykori tanítványai voltak, az irodalomtudományi pozitivizmus örökségét becsben tartották, és azt újabb kutatási eredményekkel és filológiai alapozású monográfiákkal gyarapították. Az irodalomtörté- net-írás ezen időszakát a pozitivista és a szellemtörténeti irányzatok jellemezték. (Vö. Bogoly József Ágoston: Ars Philologiae. Pannónia Könyvek, 1994. 25-58.). Az italianisztika oldaláról is oltóágat kapott a magyar összehasonlító irodalomtudomány. Erre példa Koltay-Kastner Jenő (1892-1985) irodalomtörténészi munkássága, (vö. Kovács Sándor Iván: „ A szigorú filológus.” Koltay-Kastner Jenő. In: Irodalomtörténet, 1993. 1-2. 280-310.).

Kiss Ernő (Makó, 1868. júl. 27. - 1931. nov. 9. Alag) irodalomtörténet-írói pályája a századfordulón kezdődött, és majdnem a huszadik század első harmadáig ívelt. A magyar irodalomtörténészek között Kiss Ernő a Tolnai Vilmos (1870-1937) nevével fémjelzett nemzedékhez tartozott. Kiss Ernő a korszakot meghatározó két szakmai kánon, a pozitivizmus és a szellemtörténet kölcsönhatását is átélte. Irodalomtörténeti írásaiban őrizte a pozitivista szellemiség nemes konzervativizmusát, de elméleti értelemben, fordítói törekvésével a saját jelenének szellemtörténeti irányzatai között is tájékozódott, és így lett ő Benedetto Croce Esztétikájának első magyar fordítója, a magyar nyelvterületen működő bölcsészettudomány számára a Croce-hatás egyik első közvetítője, kifejlesztője.

80