Csengeriné Szabó Éva (szerk.): A Makói József Attila Múzeum Évkönyve 1. (Makó, 2017)

Üveges Krisztina: Kocsis Imre munkássága

Lakodalom, olaj, vászon, 1991-2000

Hagymaház, Makó. Fotó: Dömötör Mihály

Ezt megelőzően a nyolcvanas évek során egyre inkább gyengült a cenzúra és az állami támogatás, majd a rendszerváltással végleg törlődött a politikai ideológia és a nem hivatalos művészet dialektikája által meghatározott korábbi értékrendszer. Aki tudott, kapcsolódhatott az aktuális művészeti diskurzusokhoz, kapcsolatokat kereshetett a nemzetközi intézményrendszerrel, ahol a piac diktálta körülmények között kellett boldogulni.

Kocsis kiindulópontjaként egy vidéki családi lakodalom szolgált. A szentendrei műteremben saját maga ácsolta az állványzatot és a vakkeretet a 3x4,5 méter nagyságú olasz festővászonhoz.37 Bár a mű témája a lagzi, ennek kapcsán valami teljesen mást festett meg Kocsis. Nem a gyöngykoszorús menyasszonyt és a boldog vőlegényt, hanem a hátsó udvarban főző idős asszonyokat.

Sivár szürke málló falak, ponyvából rögtönzött fedezék alatt állnak a szürkésbarna üstök, körülöttük ütött-kopott zománcedények, teknők, lócák. A gőzöktől alig láthatóak az asszonyok, egy kivétellel szinte csak fejkendőik jelzik a figurákat, egy asszonyt látunk csak átvágni az udvaron. Az asszonyok a korábban említett hi- perrealista művek nőalakjainak rokonai, őket is kíméletlen őszinteséggel írja le a festő, kitaposott cipőben, színtelen-formátlan ruhákban, kötényben. Minden részlet azt sugallja, hogy az idő a témája a képnek, egyfajta posztszocialista létállapot rögzítése az utókor számára. Ez az eltűnő magyar vidék világa, melynek tradícióit felszámolta a szocializmus.

37 Interjú Kisfalusi Mártával, 2016. november 18. Lejegyezte Üveges Krisztina. ______________________________________

65