Csengeriné Szabó Éva (szerk.): A Makói József Attila Múzeum Évkönyve 1. (Makó, 2017)
Üveges Krisztina: Kocsis Imre munkássága
ÜVEGES KRISZTINA Kocsis Imre munkássága vagy mint a balesetekről szóló tudósítások képanyaga. Európában Richard Hamilton kezdte elsőként alkalmazni az amerikai kollégáktól átvett technikát a hatvanas években, majd a kontinensen Volf Vostell, Gerhard Richter folytatták ezt a gyakorlatot. Ekkor indult meg tehát a fotográfia széles körű képzőművészeti felhasználása, ami majd Kocsis Imre műveinek is alapeszközévé válik. Az új műfajok hazai, szűk körű megjelenésének kedvezett a történelmi helyzet: Magyarországon a 60-as évek második felében az újbaloldali mozgalmak és az új gazdasági mechanizmus14 a kultúra területén is lazítottak a szigorú kereteken. Az állam jobb életkörülményekkel, a fogyasztási javak elérhetőségével, gyarapításával igyekezett kompenzálni a társadalom számára a demokratikus értékek hiányát15, ugyanakkor továbbra is ellenőrizték a kulturális termékek behozatalát, és limitálták a külföldi utazásokat. A hazai képzőművészeti élet azonban az alig lazuló korlátok ellenére is tovább színesedett. A 60-as években megjelentek olyan képzőművészek, csoportok, események (az IPARTERV-esek, a szürnaturalisták, a Zuglói kör, a Szürenon-kiállítás résztvevői és a Fiatal Képzőművészek Stúdiójának egyes tagjai), amelyek a nemzetközi szcé- na felé orientálódtak16, a kortárs művészetelméleti kérdéseket szem előtt tartva fokozatosan tágították a képzőművészet határait. Mozgásterüket alapvetően behatárolta az Aczél György, a művelődésügyi miniszter első helyettese által 1957-ben bevezetett 3T kategória („Tűrt”, „Tiltott", „Támogatott"). A képzőművészeti alkotásokra lefordítva a 3T azt jelentette, hogy a támogatott alkotásokkal kapcsolatos költségeket fizette a Kulturális Alap, a tűrt alkotók önköltségesek vagy önfinanszírozók lehettek, az ideológiailag kényes művekre pedig érvényben maradt a politikai vétójog - ezek inkább csak magánlakásokban, kultúrházakban, ifjúsági klubokban voltak láthatóak. Főiskolai évek és a pálya indulása A Képzőművészeti Főiskola, Kocsis szűkebb környezete is tükrözte ezeket a nagyobb léptékű folyamatokat. Domanovszky Endre rektor az 1961-es évet értékelő beszédében az oktatás célját a mesterségbeli tudás és a konvenciókon alapuló tananyag következetes átadásában jelölte meg. A szóban forgó tananyag megvalósításának irányelveit a főiskola vezetősége a fentebb említett, az enyhülés jegyében megfogalmazott kultúrpolitikai irányelvek mentén szabta meg17. A tanulók művei elvártán mellőzték az egyénieskedő stílust vagy a kísérletezést. A magyar modern képzőművészet hagyományainak követése szintén tiltott volt, a nemzetközi kortárs képzőművészeti életről hivatalosan semmilyen információ nem szivároghatott be a vasfüggöny mögé. 14 1968. január 1-től bevezetve. 15 Valuch Tibor 2015. 16 Az információ a külföldi eseményekről, ha vékonyan is, de beszivárgott. Külföldi művészek elméleti szövegeit magyarra fordítva terjesztették, illetve volt néhány előadás is. Lásd Birkás Ákos ilyen tevékenysége: Simon Zsuzsanna 1997. 27-29. Erdély Miklós előadásairól a Képzőművészeti Főiskolán lásd: Peternák Miklós 1991. 81., tovább lásd: Körner Éva 2005.386-389. 17 Domanovszky Endre 1961.30. 56
