Csengeriné Szabó Éva (szerk.): A Makói József Attila Múzeum Évkönyve 1. (Makó, 2017)

Üveges Krisztina: Kocsis Imre munkássága

Irka-firka I., ofszetnyomat, ceruza, 1982 ^

Magántulajdon. Fotó: Kocsis Imre

A fotográfia megjelenése a képzőművészetben

Mindeközben mélyreható változások mentek végbe a nemzetközi képzőművészeti életben. Az 50-es évek második felétől a Fluxus-mozgalom, a Body Art (testművészet) olyan képzőművészeti eseményeket (event, happening) vezetett be a képzőművészeti gyakorlatba, amelyek a színházi előadások eszköztárával dolgoztak, mint a test, a mozgás, az idő. Újdonság volt az is, hogy ezeket a megismételhetetlen műveket kizárólag az előadáson jelen lévő nézők láthatták, az utókorra legfeljebb dokumentumfotókon maradtak fenn.

A fotó izgalmas tereppé vált a hatvanas években a konceptuális irányzat területén működő alkotók számára is, mert abban olyan eszközre találtak, ami egyszerre volt képes betölteni dokumentációs és a valóságra irányuló manipulativ funkciót, alkalmas volt a szerkezet, a mozgás, időbeliség, tehát a művészet autonóm problémáit megjeleníteni.

Párhuzamosan formálódott egy további tendencia, a Pop Arthoz sorolható művészek fotó-felfogása. Olvasatukban a média az újságok, reklámok fotóin, illetve a televízión keresztül manipulálta a tömegek gondolkozását, ezért sajátították ki a média képeit fogyasztó társadalom és a média kulturális értékeket átformáló hatásának kritizálására. Andy Warhol reklámgrafikusból lett sztár-képzőművész, aki a legbanálisabb témákat választotta művei témájául, mint a sztárok (Presley, Monroe) életével foglalkozó, a színes képeslapokban megjelent fotók,

54