Csengeriné Szabó Éva (szerk.): A Makói József Attila Múzeum Évkönyve 1. (Makó, 2017)

Üveges Krisztina: Kocsis Imre munkássága

ÜVEGES KRISZTINA Kocsis Imre munkássága Szeretnék köszönetét mondani Kisfalusi Mártának és Kocsis Jánosnak, hogy visszaemlékezéseikkel segítették munkámat. Emberi ökológia - Kocsis Imre életrajza Ezt az életrajzot talán szokatlan módon egy személyes visszaemlékezéssel kez­dem. Végzős művészettörténész hallgató voltam az ELTÉ-n, a szakdolgozatomat a Makói Grafikai Művésztelep történetéről és a képzőművészeti fotó-felhasználásról írtam. A dolgozathoz az első interjút Kocsis Imrével készítettem, aki nagyon ked­vesen fogadott a Képgrafika Tanszéken. Hamar kiderült, hogy nekem csak zavaros fogalmaim vannak a szitanyomásról, ezért a műhelyekbe a Tanár Úr segítőkészen bemutatta nekem az összes eljárást és egész délután beszélgethettem vele a ma­gyar grafikai életről. Lelkesedése, közvetlensége, a szakmája iránti elkötelezettsége magával ragadó volt, bár sajnos többet nem találkoztunk, a találkozás maradandó élmény volt számomra. Makó történetírója, Dr. Tóth Ferenc távoli időkből származtatta a makóiak sajátos jellemét: a lakosok már a török idők óta kiálltak és harcoltak függetlensé­gükért a földesúri és egyházi hatalommal szemben, majd Mária Teréziától szabad városi jogokat kaptak. Az öntudatos város Csanád vármegye központja lett, ez új hajtóereje lett a fejlődésnek; 1890-ben már a történelmi Magyarország 12. legna­gyobb lélekszámmal rendelkező városa volt. Polgárai közül sok irodalmár, tudós, politikus ért el nemcsak helyi, hanem országos tekintélyt is1, így nem véletlen, hogy magas szintű kulturális élet is jellemezte Makót. Dr. Diósszilágyi Sámuel tüdő­specialista házában gyakori vendég volt Móra Ferenc, ő invitálta a városba kon­certezni Bartókot, Fischer Annie-t, Dohnányi Ernőt. A kulturális élet másik motor­ja Espersit János ügyvéd, újságíró volt, aki József Attila és Juhász Gyula barátja és támogatója volt. Az ő meghívására jött Makóra Rudnay Gyula festőművész is, aki 1925-től három éven át minden nyáron itt dolgozott növendékeivel, megteremtve így a makói művésztelep hagyományát2. Az első világháború után Makó határszé­li város lett, majd az 1950-es megyerendezéssel elvesztette megyeszékhelyi stá­tuszát, ráadásul a Tito vezette Jugoszláviához is túl közel volt, így hangsúlyosan kimaradt minden központi fejlesztésből3. Ebben a gazdag kulturális hagyományokkal átitatott, de hanyatló városban született Kocsis Imre. Gyermekkorától rajzolt, családtagjait és szűkebb környe­zetét, a várost és a környező tájat jelenítette meg rajzain, akvarelljein. 1954-ben felvételt nyert a budapesti Képző- és Iparművészeti Gimnáziumba (más néven a Kisképzőbe). Eredetileg festő szakra jelentkezett, de nem oda vették fel, hanem az üvegműves szakra, amit később felcserélt a kerámia szakra. 1 Tóth Ferenc 2016.9-13. 2 Bán András 2008. 63., 72. 3 Interjú Kocsis Jánossal, 2016. október 11. Lejegyezte Üveges Krisztina. 51

Next

/
Thumbnails
Contents