Csengeriné Szabó Éva (szerk.): A Makói József Attila Múzeum Évkönyve 1. (Makó, 2017)
Kerek Ferenc: Két évtizede hunyt el Istók Margit, a makói zeneoktatás kiemelkedő alakja
KEREK FERENC Két évtizede hunyt el Istók Margit, a makói zeneoktatás kiemelkedő alakja Évtizedek múltán is úgy vélem, hogy Margit néni a zenei ízlésvilágát, szemléletét és legnemesebb komolyzenei élményeit Dohnányi Ernő zseniális zongorázásából merítette. Aki életében mintegy ötven alkalommal látta és hallotta ezt a „természeti csodát”, nem lehet véletlen, hogy nem tudott szabadulni annak katartikus hatásától. A Dohnányi által felmutatott értékrendből volt igazán képes példát meríteni és töltekezni. Zongoraóráinkon természetesen nem nevesítette minden alkalommal ezt a rendkívüli mestert, de a minőségi elvárásban mint egy mindenkor jelen levő ideál ott lebegett, és így ösztönzött a maximális teljesítményre. Aki jó és tapasztalt pedagógus, az pontosan tudja, hogy kitől mit és mennyit várhat el. Bár nem kockáztatja a szerzők által világosan rögzített kottakép hitelességét, mégis próbálja rávezetni tanítványát arra, amire ő képes. így sokan lehetünk, akik ennek szellemében másképp látjuk és ítéljük meg Margit néni zongoratanári munkáját. Nekem nagyon tetszett az alapvetően komplex tanítási módja. Nagy hangsúlyt fektetett a hangszerkezelés biztonságát segítő technikai elemek kifejlesztésére a különböző skálák és etűdök számonkérésével. A Hanon-ujj- gyakorlatok különböző hangnemekben történő eljátszása nélkül el sem képzelhettünk egyetlen foglalkozást sem. Ezekben a percekben szinte őrangyalként állt mögöttünk, aki rendkívüli hallásával, „röntgenszemeivel" mindig pontosan tudta, hogy melyik ujjperc „rakoncátlankodik”, melyik ízület feszesebb a kelleténél, vagy valami belső pszichés természetű akadály nehezíti a mozgáskoordinációk helyes megvalósulását. Mint egy jó belgyógyász, úgy állította fel a pontos diagnózist, és ezek alapján magyarázta el a teendőket, majd adta fel az anyagot, amelyet a következő órára meg kellett tanulni. Egyben mindig jelezte a tennivalókat a hibák kijavítására. Az óráinak ezen része, ami könnyen válhatott volna érdektelenné és szárazzá, mégis érdekes és élvezetes maradt, mivel - ahogy ma mondanánk - Margit néni remek kommunikációs készséggel is rendelkezett. Mindenkihez megtalálta az egyéniségéhez leginkább megfelelő hangot. Valójában határozott, talán még szigorú is volt, de ugyanakkor türelmes és következetes. Segítőkészségét, jó szándékú, nevelő hatású instrukcióit a legelvontabbnak tűnő technikai elemek gyakoroltatásakor sem lehetett kétségbe vonni. Különösen tetszett telt, zengő, talán öblösnek is mondható hangja. Ebben a teltségben mindig valami őszinte melegség is megnyilvánult, amihez társult még néhány dicsérő szó is, ami tőle — jól tudjuk, hogy meglehetősen kritikus volt — igencsak jólesett. Ezzel a pedagógiai eszközzel nem élt túl gyakran, de úgy gondolom, hogy ezt mindig a legmegfelelőbb pillanatban tette. Ilyenkor szárnyaltunk igazán, ha Margit nénitől dicsérő szót kaptunk. Nagy erőt adott ez, és fontos biztatást is a további munkához, mivel ismert dolog, hogy a legtöbb diák nem szeret sokat gyakorolni magától, csak ha arra megfelelő késztetést érez, vagy valaki megérteti vele annak fontosságát. 43
