Csengeriné Szabó Éva (szerk.): A Makói József Attila Múzeum Évkönyve 1. (Makó, 2017)
Tóth Ferenc: Szirbik Miklós református prédikátor, városunk első történetírója
TÓTH FERENC Szirbik Miklós református prédikátor, városunk első történetírója Mesteremberek is szép számmal vannak: csizmadia 140, takács 116, szűcs 73, szabó 39, kovács 28, asztalos 29, kerékgyártó 17, kosárkötő 25, kaskötő 10 stb. Az iparosok céhekbe tömörültek, melyekből akkor 7 működött. Az asszonyok között sok a kofa, akik Nagyszentmiklósra és Mezőhegyesre is eljárnak. Gabonavására a gyulai és a szegedi után való, állatvásárai híresek. Mivel sok pénz bejön, ez okozza a ruhabeli fényűzést. Eledelük egyszerű, de nem sovány. Mulatságokon elmaradhatatlan az ételek címere, a szárma (töltött káposzta). A kalács, rétes és bélés készítésével a katolikus gazdasszonyoké az elsőség. Szombatonként elmaradhatatlan a túrós lepény. A makói nép barátságos és vendégszerető. Szokásban van a névnapi, keresztelői és disznóölési vendégeskedés. A görög katolikusoknál a halotti tor elmaradhatatlan. Módiban van a poétáskodás is. A felekezetek közötti egyezséget, békét örömmel említi: „Egyik a másiknak vallásos szokásait nem gúnyolja, templomát nem utálja; temetési és más innepélyes alkalmatosságokkal a reformátusok a katholikusoknak és oroszoknak, ezek viszont amazoknak templomába tódulnak". Munkájának nagyobb felében a református egyházról ad számot. A református vallás hamar gyökeret vert Makón, a vidék egyházi központja lett. A békés-bánáti egyházmegyét korábban makói traktusnak hívták. A makói „ekklésia” iskolája valamikor virágzó volt: „A makai oskola még a gyulainál is előbbre való volt, benne rendszerint húsz, harminc philosophiát és theologiát hallgató togátus ifjak tanultak; kikből ezen vidéknek oskolai tanítók, sőt prédikátorok is lettek." Részletesen ír a prédikátorokról, tanítókról, kántorokról, kurátorokról, az egyház régi és új tagjairól, épületekről stb. Szirbik Miklós nem krónikát írt, hanem olyan városleírást és egyháztörténetet, amelynek van eszmei koncepciója, szerkezetileg átgondolt és gazdag forrásanyagra épül. Nagy műveltségével, példás szorgalmával enciklopédikus leírást ad Makóról. Kézirata kálváriát járt. A belvárosi református egyház irattárában jelenleg őrzött példányt 1902-ben Kis Pál János, a Veszprém megyei Tés molnármestere ajándékként küldte mint gyermekkora óta őrzött becses régiséget. Nincs olyan makói helyismereti munka, amely közvetlenül vagy áttételesen ne merített volna Szirbik Miklós írásából. Földrajzi névanyaga bekerült a Pesty Frigyes-féle helynévgyűjteménybe. Reizner János, a szegedi Somogyi-könyvtár és városi múzeum igazgatója kezdeményezte az általa írt, 1892-ben kiadott Makó város története című könyve függelékében Szirbik Miklós munkájának közreadását. Erre nem került sor, de Reizner János is magáévá tette a makói várostudaton alapuló történetszemléletet, sőt a függetlenségi szellemiségű város a kötet első példányát kiküldte Turinba Kossuth Lajosnak. Borovszky Samu Csanád vármegye története című munkájában „hálás köszönettel adózik emlékének.” 29
