Csengeriné Szabó Éva (szerk.): A Makói József Attila Múzeum Évkönyve 1. (Makó, 2017)
Gáti József–Horváth Sándor–Legeza László: A XX. század autója: A Galamb József tervezte Ford T-modell
GÁTI JÓZSEF - HORVÁTH SÁNDOR - LEGEZA LÁSZLÓ A XX. század autója: A Galamb József tervezte Ford T-modell Henry Ford szerint az volt, hogy egyetlen munkásnak sem szabad és nem is kell kapkodnia - minden szükséges másodperc a rendelkezésére áll, ám annál eggyel sem több". A módszer eredményei meggyőzőek voltak. 1912-ben például egy lendkerék-mágnes összeszerelésének időtartama - amit ekkor még csak egy munkás végzett el - 20 perc volt. A mozgó szerelősor ezt a munkafolyamatot 29 különböző munkahelyre osztva az összeszerelési időt 13 perc 10 mp-re csökkentette. A szerelőszalag magasabbra emelésével az egész művelet, hajolgatás és emelgetés nélkül már csak 5 percig tartott, vagyis a szerelési idő a negyedére csökkent. A dugattyúk szerelését kezdetben két munkapadon 28 ember végezte, mindenki ugyanazt a 6 műveletet végezte el. Egy munkás átlagos napi termelékenysége 175 munkadarab volt, tehát egy dugattyú és a dugattyúrúd összeszerelése a 9 órás munkanappal számolva több mint 3 percet vett igénybe úgy, hogy a szerelés jóságát senki sem ellenőrizte. A 28 fős brigád összesen 4900 dugattyú szerelését végezte el egy nap alatt. A művezető elemezte a folyamatot, és arra következtetésre jutott, hogy a munkások a napi 9 órából 4 órát az alkatrészek és szerszámok kézhezvételéhez, majd a végén a kész munkadarab továbbításához szükséges mozgással töltenek. A szerelési műveletsort ezután három szakaszra bontották, és egy futószalag két oldalán 3-3 munkás dolgozott. így egy ember az eredeti munka harmadát végezte, pont annyit, hogy ne kelljen helyzetet változtatnia. A brigád hetedik tagja végezte a minőségellenőrzést. Ezzel az új munkaelrendezéssel a szerelést végzők létszámát 28-ról 14 főre lehetett csökkenteni, a termelékenység pedig 5200-ra nőtt úgy, hogy a szerelt darabok ellenőrzését is elvégezték. 1914-ben a futószalagos gyártásnak köszönhetően már több mint 200 ezer T-modell készült. Az egy dolgozóra jutó termelékenység az 1908-as 3 autó/fő/év értékről 6 év alatt körülbelül a nyolcszorosára nőtt. A teljes gyártási műveletsor szalagosításának hatására a gyártott autók száma tovább nőtt, 1920-ban közel 1 millióra, 1923-ban pedig több mint évi 2 millióra. A Ford gyártási kapacitása az 1909-es szinthez viszonyítva öt év alatt húszszorosára nőtt, 1923-ra pedig ez az érték is megtízszereződött. Az évszázad autójából összesen több mint 15 millió darab készült. Annyi, mint ezelőtt még automobilból soha korábban. 1920-ban a személyautók világpiacának csaknem 50%-át a T-modellek tették ki. Ilyen gyártási mennyiség mellett nem volt beszállító, amely az üzem igényeit ki tudta volna elégíteni, így Fordnak teljes önellátásra kellett berendezkednie. A Ford Motor Company több tízezer embernek munkát adva óriásvállalattá nőtte ki magát. Henry Ford termeléssel összefüggő gazdasági elképzelése valósággá vált. A tömeggyártás következtében az autók darabszámának elképesztő növekedése az ár jelentős csökkenését vonta maga után. 17
