Csengeriné Szabó Éva (szerk.): A Makói József Attila Múzeum Évkönyve 1. (Makó, 2017)
Sipos Carmen: A Csanádvármegyei Történeti és Régészeti Társulat története
SIPOS CARMEN A Csanádvármegyei Történeti és Régészeti Társulat története Kaszaper Az első, a Társulat által támogatott ásatás helyszíne Kaszaper volt. Eredetileg a makóiak Dombegyházán kívántak feltárást indítani, azonban a velük együttműködő szegedi Régészeti Intézet inkább a kaszaperi templom feltárását javasolta.29 Itt a Templom-halmon a földbirtokos jelentése szerint középkori templommaradványokat találtak. A helyszíni szemle után az Intézet Bálint Alajos vezetésével a Társulat költségén augusztus 3-tól szeptember 11-ig ásatott a területen,30 miután beszerezte az ásatáshoz szükséges engedélyt a Szegedi Városi Múzeumtól.31 Mint az ásatásvezető jelentéséből kiderül: „Az ásatások szép eredménnyel folynak, öveket, ruhakapcsokat, pénzeket, sírokat találtak eddig.”32 Gondot okozott azonban a megnövekedett érdeklődés, mivel százával tolongtak az emberek az ásatás helyszínén, összetaposták a csontvázakat, megrongálták, vagy „eltűntették" a leleteket, az arra járó kocsik pedig ledöngölték a földet. A túlzott érdeklődés hatására a Társulat tagjai már fontolgatták, hogy csendőri védelmet kérjenek az ásatás nyugalmának biztosítására.33 Az ásatás eredményeit - amely bebizonyította, hogy a feltárt temetőbe az Árpád-kortól kezdve a Hunyadiak koráig ill. I. Ferdinándig temetkeztek34 - olyan jelentősnek tartották, hogy a dombegyházi Attila-halom feltárását, amit a Műemlékek Országos Bizottsága javasolt, elhalasztották és az erre a célra megszavazott pénzt is inkább a kaszaperi munkára fordították - így összesen 950 pengővel támogatták az Intézet munkáját. Az ősszel Kaszaperre kiutazó Bálint Alajost viszont az a kellemetlen meglepetés várta, hogy a földtulajdonos a lelőhelyet szinte teljesen elpusztította: „a még megmaradt templomromokat csákánnyal szétveri és a termésköveket, téglákat behordja a faluba, a házába, s az udvart meg a disznóólát kövezi ki azokkal. Erről a kultúrbotrányról, a kőkitermelésről fényképfelvételt is készítettem.”35 Az esetről írt a Társulat titkárának, Árvái Jánosnak, aki azonnal intézkedett: értesítette a helyi jegyzőt, aki a köveket elhordó munkásnak büntetést helyezett kilátásba. Komoly gond jelentkezett a Társulaton belül is. Árvái János, aki - hasonlóan a korábbi Régészeti Társulatban titkári tisztet elvállaló Czinkotczkyhoz - talán a legtöbbet munkálkodott a CSTRT életképessé tételén, intézte ügyeit és tartotta a kapcsolatot a múzeummal; megírta a vele baráti viszonyban álló Bálint Alajosnak, hogy a Társulatban elfoglalt titkári tisztétől megválni szándékozik.36 A régész megkísérelte Árváit lebeszélni szándékáról, mivel „Nagyon szomorú volna ez a társulatra. 29 JAM Ad. 10/7 30 Bálint 1938b, 139.0. 31 Csanád megye területe eredetileg a szegedi múzeumhoz tartozott, ezért csak a múzeum engedélyével lehetett itt ásatást indítani. Szegedi levéltár, CSTRT iratai (1885-1944) 1937/129 32 JAM Ad. 10/8 33 Makói Újság 1937 szept.1. (111 .évf.189) 34 Bálint 1938 139-184.0. 35 Szegedi levéltár, Szegedi Egyetem Régészeti Intézetének anyaga 1937-38/68 36 Szegedi levéltár, Szegedi Egyetem Régészeti Intézetének anyaga 1936-37/75 178
