Csengeriné Szabó Éva (szerk.): A Makói József Attila Múzeum Évkönyve 1. (Makó, 2017)
Sipos Carmen: A Csanádvármegyei Történeti és Régészeti Társulat története
SIPOS CARMEN A Csanádvármegyei Történeti és Régészeti Társulat története A szabadságharc bukása után - részben Béccsel szembeni ellenreakcióként - főleg helyi kezdeményezésre közgyűjtemények alakultak meg. Ezek közül az első az 1859- ben létrejött Erdélyi Múzeum, valamint ehhez kapcsolódva létrejött a Múzeum Egyesület is. Ezt követően folyamatosan alakultak meg szerte az országban a gyűjtemények (pl.: Gyula, Nyíregyháza, Sopron), valamint erre a korszakra már jellemző volt a tudományos módszerek elterjedése is. Ezek legfőbb képviselői Rómer Flóris, Pulszky Ferenc és Hampel József. A korszerű régészet elterjedését segítette, hogy 1862-től beindult a pesti egyetemen a régészképzés, valamint a ’60-as évektől már megindultak a régészeti folyóiratok is.4 5 A régészet második nagy korszaka a századvégre esett, amiben nagy szerepe volt a milleneumi készülődésnek, aminek egyik része egy országos régészeti kiállítás szervezése, másrészt vármegye monográfiák megjelentetése volt. Ez utóbbi a helytörténeti kutatások, kiadványok megnövekedését eredményezte, ami egészen az I. világháborúig eltartott.6 A kiegyezés utáni magyar tudományos élet felpezsdülése megmutatkozott abban is, hogy sorra alakultak különféle egyletek, társaságok, valamint megnőtt az igény helyi közgyűjtemények - múzeumok, könyvtárak - létesítésére. Ezt bizonyítja, hogy 1890-re a kiegyezés után alapított múzeumok száma már 20 felett van7 és ezek többsége helyi egyletek, régészeti társulatok kezdeményezésére jött létre és a későbbiekben is ezek a társaságok voltak az intézmények fenntartói. A millenium közeledtével szinte divattá vált a múlt kutatása, országszerte sorra alakultak a helytörténettel foglalkozó történeti és régészeti társulatok. A sort 1872-ben a Biharvármegyei Régészeti és Történelmi Társulat nyitotta meg. Csanádvármegyében több mint egy évtizeddel később, csak 1884-ben vetette fel a főispán, Lonovics József egy hasonló Társulat létrehozását, amivel a megye kulturális életét próbálta felélénkíteni. A megalakulásra elsősorban az ezeréves évforduló szolgáltatta az okot, amire a főispán a megye monográfiájának megjelentetését tűzte ki célul.8 A Társulat céljának tekintette a megyében található régiségek kutatását, feltárását, egy múzeum létesítését Makón, amiben a feltárt leleteket elhelyezhetik, valamint régészeti és történelmi tárgyú értekezletek és felolvasások tartását. Kidolgoztak egy alapszabály-tervezetet, amit az alakuló közgyűlésen - 1885. november 11-én - elfogadtak. Végül csak négy év múlva, 1889. augusztus 12-én alakult meg a Társaság 7 alapító taggal, akik közül az elnök Lonovics József és a titkár Czinkotszky Márton nevét emelném ki - elsősorban ők ketten karolták fel a Társulat ügyét. A monográfia elkészítésével elsőként Pesty Frigyest akarták megbízni, aki kidolgozta és 1872-ben közzétette a megyei monográfiák módszertanát9, valamint megírta Krassó vármegye történetét. 4 1860-ban az Archeológiái Közlemények, 1865-től pedig az Archeológiái Értesítő. 5 Ilon 2000, 354. o. 6 Csorba 2000, 410. o. 7 Vörös 1979,1422.0. 8 Szegedi levéltár, CSTRT iratai (1885-1944) 1885/2893 9 Pesty 1872,412-416.0. 174
