Csengeriné Szabó Éva (szerk.): A Makói József Attila Múzeum Évkönyve 1. (Makó, 2017)
Gáti József–Horváth Sándor–Legeza László: A XX. század autója: A Galamb József tervezte Ford T-modell
GÁTI JÓZSEF - HORVÁTH SÁNDOR - LEGEZA LÁSZLÓ A XX. század autója: A Galamb József tervezte Ford T-modell eredménynek számított, és szilárd alapot nyújtott a társaság további bővítéséhez. Az A-modell alapváltozata kétüléses volt, amelyet opcióként hátsó ülés beszerelésével négyülésessé lehetett átalakítani. Az első ülés alá beépített motor lánccal hajtotta a hátsó kerekeket. Az egymással szemben elhelyezett két henger 8 lóerő teljesítményt adott le, ami 45 km/h csúcssebességhez volt elegendő. Az autó tömege kb. 560 kg, tengelytávolsága mindössze 183 cm volt. Gyártási ciklusa során az A-modellt 750 dollárért árusították, a hátsó üléses változat ennél 100 dollárral volt drágább. A reklámszöveg szerint ez az autó „a legtökéletesebb gép a piacon”, és „olyan egyszerű, hogy egy 15 éves gyerek is vezetni tudja”. Ez utóbbi azért volt lényeges, mert az akkoriban az utakon futó gépkocsik többségének üzemeltetéséhez komoly műszaki ismeretekre volt szükség. Az A-modell a piacon kedvező fogadtatásra talált, a gyártás első három és fél hónapjában csaknem 37 ezer dolláros nyereséget hozott, megalapozva ezzel a társaság működését. A viszonylag jó üzleti eredmények ellenére nyilvánvaló, hogy a kis teljesítmény, a kiforratlan műszaki megoldások és a magas ár miatt ez a modell még messze nem az álom megvalósulása. Az első A-modellt közel negyedszázaddal később követte a Ford újabb A-mo- dellje. Mindez 1927 decemberében, a legendás T-modell kifutását követően történt. A Ford modellek jelölését elölről kezdték, ezzel is utalva arra, hogy a T-modell után új korszak kezdődött, melynek meghatározó autója az új A-modell. 1904-ben mutatták be a B-modellt, ami egy fényűző túraautó volt. Stílusa és konstrukciója modernebb, mint az A-modellé. A hűtővel ellátott négyhengeres soros motor a Ford modellek közül elsőként az orr-részben kapott helyet, a hátsó kerekeket kardántengellyel hajtotta. A motor teljesítménye 24 LE, háromszor akkora, mint az A-modell kéthengeres boxermotorjáé. A teljesítménnyel arányosan az autó ára 2000 dollár volt, közel háromszorosa az A-modellének. A gáz fényszórókat extra tartozékként lehetett megrendelni. Az utolsó B-modellt 1906-ban adták el, összesen csupán mintegy 500 készült belőle. A Ford Motor Company az első hat hónap eredményes működése alapján 10% osztalék kifizetését jelenthette be, és elkezdett dolgozni a C-modellen. A már 1904-ben piacra kerülő C-modell az A-modell korszerűsített változata volt. Megjelenése modernebb, motorja pedig nagyobb, mint az A-modellé. Az A- és a C-modellt egy ideig párhuzamosan gyártották. Az A-modellt a C-modell motorjával is meg lehetett vásárolni, ez volt az AC-modell. A C-modell kéthengeres motorja 10 LE teljesítménnyel büszkélkedhetett, az autó tengelytávolsága pedig 15 cm-rel nagyobb volt az A-modellénél. A motor az A-modellhez hasonlóan az első ülés alatt helyezkedett el, a modern formát kölcsönző első „motorháztető" tehát csak díszlet volt. A hátsó kerekek hajtása az alapmodell- hez hasonlóan lánccal történt. A C-modell kétüléses változatát 850 dollárért árulták, a négyüléses modell 100 dollárral volt drágább. 1904-től 1905-ig körülbelül 800 C-modellt gyártottak, részben már a Piquette Avenue-n lévő új gyárépületben. 11
