Halmágyi Pál: A Pulitzer-kultusz 100 éve Makón 1911–2011. A Makói Múzeum Füzetei 112. (Makó, 2011)

Mellékletek - Donald M. Blinken nagykövet beszéde 1997. április 10.

ságíró azt írta, hogy a sajtó jól kezelte az esetet, mert nem tárta fel a bank hibáit, nem írt annak támogatóiról, illetve ingatlanügyeiről, hanem inkább csak nyugtatgatta a lakosságot. Szerintem éppen az ellenkezőjére lett volna szükség. A sajtónak éppen hogy az lett volna az elsőleges feladat, hogy megvizsgálja a bank anyagi helyzetét, és az adatokat a közvélemény tudomására hozza. Egy másik példa: a Nyilvánosság Klub, amely részletesen elemezte a Tocsik-ügy sajtóvisszhangját, arra a megállapításra jutott, hogy egyetlen magyar újság sem járt alaposan utána az esetnek, és sehol sem jelentek meg olyan elemző írások, melyek hasonló botrányok kitörésekor jellemzőek az olasz vagy amerikai sajtóra. Megint csak azt tudom mondani, hogy mindez nem könnyű. Időt, anyagi áldozatot és kitartást igényel. De a sajtó egyik legfontosabb funkciója éppen az, hogy elszámoltassa az állami tisztviselőket tetteikkel. Pulitzer biztosan szívesen látná azt is, ha a magyar sajtó az információkat érdekesen és érthetően találná. A magyar sajtóban túlságosan gyakran lehet olyan cikkeket olvasni, amelyekben nehezen emészthető adatsorokkal illusztrálják a kormány költségvetését, az ország energiakészleteit vagy a liszttermelést - hogy csak néhány példát idézzek. A pontos kontextus ismerete nélkül azonban ezek a számok nem sokat mondanak, az átlagolvasó nem kap választ jogos kérdéseire. Ez most kevesebb vagy több mint régebben? Hogyan befolyásolja ez az én életemet vagy a városom életét? Az elektronikus médiát illetően, biztos vagyok benne, hogy Pulitzer azt szeretné, hogy legyenek magánkézben levő csatornák, és ezek versenyezzenek egymással. Tekintettel arra, hogy az elektronikus sajtó és a kormány között még mindig túl szoros a kapcsolat, a közszolgálati televíziónál dolgozó újságírók joggal tarthatnak attól, hogy a bizonyos adásokat esetleg rosszalló kormány elzárja a pénzcsapot. Nincs arra megdönthetetlen bizonyíték, hogy ez valaha is megtörtént, de a félelem és a megfélemlítettség érzése mindig jelen van ott, ahol a sajtó kormányzati támogatással működik, ahelyett, hogy a gazdasági és szakmai verseny határozná meg helyzetét. Ezek miatt az elektronikus sajtó nem képes teljességgel betölteni egyik alapvető feladatát: azt, hogy a társadalom lelkiismerete legyen. A verseny mindezt meg fogja változtatni. A verseny a legjobb biztosítéka annak, hogy az olvasó kiegyensúlyozott és elfogulatlan hírekhez és információkhoz jusson. Ehhez két tényt kell figyelembe venni. Egyrészt az elfogult tudósítások a nézők egy részt mindig el fogják idegeníteni. Ennek persze semmi jelentősége nincs egy monopolisztikus helyzetben, hiszen ott a nézőnek nincs választási lehetősége. Versenyhelyzetben azonban a televíziós szerkesztő nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy esetleg nézőket veszítsen el. Éppen ellenkezőleg: mindig arra kell törekednie, hogy új nézőket nyerjen meg, ezért elementáris érdeket, hogy kizárja a közvetlen politikai befolyásolást és közönségének a lehető legkülönbözőbb nézőpontokat mutassa be. Másrészről versenyhelyzetben sokkal nagyobb arra az esély, hogy kiderül az igazság. Minél több forrásból szerzi ismereteit a néző, annál könnyebben képes a sok kevésbé fontos információ közül kiszűrni az igazi sztorit. Ahogy 1919-ben ifjabb Oliver Wendell Holmes, az Egyesült Államok Legfelső Bíróságának nagytekintélyű tagja mondta: Az igazság legjobb próbája az, hogy van-e a gondolatnak akkora ereje, hogy el tudja fogadtatni magát a piaci versenykörülmények között. Ma Magyarország számos meghatározó döntés előtt áll. Legyen szó az ország NATO csatlakozásáról, a korrupció és az adófizetés kijátszása elleni határozott fellépésről, az 33