Kászonyi Richárd: A nagykászonyi Kászonyi család története. A Makói Múzeum Füzetei 111. (Makó, 2010)

Gilicze János: A Kászonyi család történetének kutatása

Ebben a két okmányban található adatokból nehéz volt kiindulni, már csak azért is, mert az előző századokban Magyarországon számos Kászonyi család élt. így többek között előfordultak „léczfalvi", „tótváradjai", „deési", „kászonfalvi", „kertsedi", „csíkdánfalvi", „kiscsegi", „nagykászonyi", „tolcsvai" „tolcsvai és pacséri", „újlaki", „kászoni", „kászonfelsőfalusi", „kászonyi" előnevüek, akik az ország különböző vármegyéinek területén éltek, Vas megyétől égészen a Székelyföldig. Az említett famíliáknak jó része még a 19-20. században is több ágban virágozott.^ A családkutatást nehezítette az a tény, hogy az iratokban nem rögzítették azt, hogy a kapott nemes levelet melyik vármegyében hirdették ki, valamint az, hogy a felsorolt nevekhez felírt születési dátumokhoz egy esetben sem jegyezték fel a születés helyét. Botond vezér utódai A család múltjának kutatását, nehezítette a családhoz tartozó Kászonyi Dániel (1813-1886) őseiről írt visszaemlékezése, ami homlokegyenest ellenkezett a felmenői által papírra vetettekkel. A következőket írta munkájában: „Mint azt 1833-ban Pozsonyban az ünnepelt magyar költő és országgyűlési követ, Kölcsey Ferenc mesélte el nekem, akinek a családi irataim a kezében voltak:családom állítólag még a X. századból, Árpád idejéből való, és az egyik magyar hadvezértől Botondtól származik...elődeimről...csak annyit szeretnék mondani, hogy a legrégibb ősüktől örökölt gyűlölethez híven mindenkor Magyarországért, a német császárok ellen harcoltak. így kitüntették magukat a protestánsok harcaiban is a Habsburg-ház ellen az erdélyi fejedelmek: Bocskai István, I. Rákóczi György és II. Rákóczi Ferenc alatt. Ükapám, Kászonyi Kristóf, ez utóbbi fejedelem ezredese volt, egyik seregrészét ő vezényelte a Berettyónál. Rákóczi romhányi veresége után Bercsényi Miklóssal együtt Kászonyi Kristóf is Franciaországba menekült, és haláláig ott maradt, megvetve azt a fejére és jószágára szóló kegyelmet, amelyet VI. Károly császár (aki mint magyar király a III. Károly nevet viselte) kínált a menekült magyaroknak. Blois-ban halt meg, ott is temették el. Kristóf halála után fia: Sámuel hazatért Magyarországra, és egy Mihály nevű fiút hagyott maga után, aki Borsod megyében, Diósgyőrött, a világ zajától távol...maga szerezte kis jószágán bölcs és tanult emberként pusztán gyermekei nevelésének élt. Három lánya volt: Mária, Judit és Erzsébet néném, meg két fia: Sándor nagybátyám és apám: Dániel. "

6 A leírtak nagyon szépek, de az utolsó mondatban megfogalmazottak egy részének (a Mihályról és lemenőiről szóló rész) kivételével, legendákat, valótlanságokat tartalmaznak. Felmerül a kérdés, vajon miért fogadta el ellenőrizetlenül az állítólag Kölcseytől hallottakat Kászonyi Dániel, amikor apjától, Dánieltől (1774-1835), illetve nagybátyjától, Sándortól (1771-1850) még első kézből származó információkat, esetleg iratokat szerezhetett volna be, és azok felhasználásával hitelesen örökíthette volna meg munkájában családja történetét? Talán azért, mert az ő igen fordulatos és izgalmas életéhez viszo5 NAGY IVÁN: Magyarország családai címerekkel és nemzedékrendi táblákkal. 6..k. Pest. 1860. 121-122. és 537-539. o., KEMPELEN BÉLA: Magyar nemes családok. 1-10. Bp. 1911-1931. 5. k. 6 KÁSZONYI DÁNIEL: Magyarhon négy korszaka. Bp. 1977. 55-56. o. 54