Kászonyi Richárd: A nagykászonyi Kászonyi család története. A Makói Múzeum Füzetei 111. (Makó, 2010)
Az olvasóhoz (Halmágyi Pál)
Az olvasóhoz Kászonyi Richárd családtörténetében érzékletes képet kapunk a török után újjáéledő Magyarország gazdasági és társadalmi viszonyairól. Ősei megtestesítik azt a társadalmi osztályt - a nemességet - mely a 20. századig meghatározó szerepet vitt ország újjáépítésében, közigazgatásában, társadalmi életében. Az Erdélyből, Horvátországból, Törökországból, Ausztriából az elpusztult déli vármegyékbe érkező, ott birtokot szerző elődök tevékenyen kivették részüket a vidék közigazgatásának megszervezésében és a bőven termő kultúrtáj kialakításában. A család tagjai közül többen elnyerték a legmagasabb megyei tisztséget, főispánok lettek. Híres katonák, politikusok, írók viselték még a Kászonyi nevet. A kiterjedt rokonság felemelkedése, majd egyes családok anyagi romlása rávilágít a természeti viszonyok jelentőségére - árvizek! - és példázza a középnemesség, olykor rövidlátóan pazarló életvitelét is. Kászonyi Richárd családja legnemesebb hagyományait folytatva nagy ívü közigazgatási pályát futott be. A történelem elszakította szeretett szülőföldjéről, a vizek szabdalta torontáli síkságtól. Soraiból több évtized után is sugárzik a szeretet a táj, az ott élő emberek, a lassan elmúló - mára teljesen eltűnt - régi világ, régi élet után. Hová lettek az öreg kúriák, a mohos sírkeresztek, az ősök emlékét őrző évszázados fák? A történelem viharai mindezt szinte nyom nélkül elsodorták. E fölötti fájdalmában fogott hozzá Kászonyi Richárd családja történetének összeállításához, hogy maradjon egy nyom, egy emlék, mely őrzi e föld múltját, magyar, horvát, örmény ősei eredményeit, örömeit és küzdelmeit. A nehézségekből őneki is bőven kijutott. Szibériai fogságban eltöltött hét év után szülőháza idegen országba került, rokonsága három állam területén szóródott szét. Elete végén a hagyományos államberendezkedés teljes széthullását és egy, az európai normáktól teljesen idegen társadalmi berendezkedést is megtapasztalt. Véleményét erről - érthető okokból - nem foglalta írásba. A tervezett utolsó fejezetet - a körülmények lényeges megváltozása miatt - már nem vetette papírra. Lélekben azonban a gádi ház régi történeteket mesélő szobáiban, ősei képei alatt merengett a múló időn. Mi, kései olvasók ugyanezt tehetjük: e könyv lapjain elhajózhatunk egy elsüllyedt, daliás, szép és nemes világba. A Kászonyi ősöket felvonultató írásában Kászonyi Richárd nem alkalmazott jegyzeteket, néhány helyen azonban hivatkozott egy-egy szerző könyvére. E hivatkozásokat most pontosítottuk, továbbá, ahol szükségesnek láttuk, jegyzetekkel egészítettük ki a ta3