Kászonyi Richárd: A nagykászonyi Kászonyi család története. A Makói Múzeum Füzetei 111. (Makó, 2010)

Kászonyi Richárd: A nagykászonyi Kászonyi család története

vén, csak magas uzsora-kamatra felvett hitelekből éltek, amely végül annyira felszaporodtak, hogy a csenei birtokot és a lakóházat Vuchetich nagyatyám kénytelen volt eladni. Nagyatyámat egyik jó barátja, gróf Kinsky Zdenkó gyülvészi, Torontál megyei nagybirtokos - aki kitűnő gazda volt - megbízta gyülvészi uradalmának vezetésével és ekkor ő egész családjával odaköltözött. Édesanyám így nagylány korában szüleivel és testvéreivel Gyűlvészen lakott. Ide járt át édesatyám a Vuchetich családhoz. Gyülvész nem messze Gádtól, Rudna után a második falu volt. A Vuchetich családdal különben is rokonságban voltunk, mert édesanyám anyja, született Hollóssy Etelka édesanyja, Hollóssy Mártonné, született Gyertyánffy Karolin volt, ő pedig édesatyám nagyapjának, Gyertyánffy Dávidnak édestestvére volt. így édesatyám és édesanyám másod-unokatestvérek voltak. Édesanyám egy mélyen vallásos lélek, nagyműveltségű nő volt, magyarul, németül franciául beszélt, s nagyon szépen zongorázott. Rendkívül szelíd, jószívű, higgadt, kiegyensúlyozott természetű, csakis családjának élő, jó kedélyű asszony volt. Soha senkivel össze nem veszett, senkiről rosszat nem mondott. Ha előtte másról rosszat beszéltek, mindig azt mondta: Az Istenért, ne beszéljetek így, ki tudja igaz-e! Édesanyám határozottan szép, magas, fiatal korában igen karcsú, barnaszemű, koromfekete hajú nő volt. Híres volt szép, hosszú hajáról, ha széken ülve fésülködött két vastag fonatból álló haja a földig leért. Mindenki nagyra becsülte, tisztelte és szerette őt, szilárd jelleme és igazságossága miatt. Nem tűrte, hogy valakivel igazságtalanság történjék. A cselédséggel szemben megértő és jóságos volt. Nála egy cselédlány, mint libapásztor kezdte, azután lett belőle konyhalány, szobalány, szakácsnő és így szolgált, amíg férjhez ment. Velünk, gyermekeivel szemben csupa jóság, szelídség, áldozatkészség volt. Mi rajongtunk érte, mert amennyire lehetetett és ésszerű volt, kényeztetett és legnagyobb boldogsága az volt, ha nekünk örömet szerezhetett, ezért nagyon sok mindenről lemondott. Mint előkelő gondolkozású és modorú nő, még a nehéz időkben sem panaszkodott. Kitűnő háziasszony volt. Varráshoz, kézimunkához, főzéshez, baromfineveléshez, veteményezéshez, kertészkedéshez nagyszerűen értett. Nekünk kiskorunkban ő maga szabta és varrta ruháinkat és fehérneműinket. Amidőn, édesatyám 1924-ben meghalt, a háztartást és a gazdaság vitelét átadta bátyámnak. Édesanyám gyásza jeléül haláláig csak fekete ruhát hordott és soha többé ékszert nem viselt. Hónapokon át felváltva, hol Gádon, Pali bátyámnál, hol Magda húgomnál, Temesváron élt.

3

2 Minden évben átjött hozzám is hónapokra Kiszomborra, ahol én akkoriban hivatalnokoskodtam. A nagyszülői örömöket, csak nálam élvezhette, testvéreimnek nem lévén gyermekük. Gyermekeimet rajongásig szerette. Élete utolsó éveiben sokat betegeskedett és állandóan Magda húgomnál, Temesváron tartózkodott, aki őt a szintén nála lakó Vuchetich Dórával (édesanyám nővérével) együtt a legodaadóbban ápolta. Még idejében megkaptam az értesítést, hogy édesanyám halálán van és leutaztam hozzá Temesvárra, ahol őt még életben és teljesen eszméleténél találtam. Nagyon örült jövetelemnek. Édesanyám Temesváron halt meg, 1938 novemberében és a gádi családi sírboltban temettük el, a legjobb, legáldozatosabb édesanyát. 3

2 Kászonyi Magdolna (1891 Gád - 1942 Temesvár). Férje hertelendi Hertelendy Béla. Esküdtek Csávoson 1911. október 10-én. 32