Kászonyi Richárd: A nagykászonyi Kászonyi család története. A Makói Múzeum Füzetei 111. (Makó, 2010)
Kászonyi Richárd: A nagykászonyi Kászonyi család története
kellett viselni. Az akkori hitelviszonyok igen rosszak voltak, csak uzsorásoktól 24 %-os kamat mellett lehetett pénzt kapni, így mind a hat gádi földesúri család teljesen eladósodott. Kászonyi Károly helyzetét még megnehezítette az a körülmény is, hogy öccsét, Kászonyi Józsefet, aki az 1848^49-es szabadságharcban huszárezredes és a II. honvéd lovas-hadtest parancsnoka volt és Komárom várának védelmében is részt vett, majd emigrált, az emigráció alatt ö tartotta el. Ez azért is így volt, mert a gádi birtok a testvérek között atyjuk halála után nem lett megosztva. Ez igen tetemes összegekbe került. A birtok így teljesen eladósodott. Mind a hat gádi földesúr néhány éven belül nagyjából egyszerre tönkrement és valamennyien kénytelenek voltak birtokaikat eladni. A hat birtokot egymás után, úgy ahogy földesuraik tönkrementek, megvette Csávossy Ignác (azelőtt Peidelhauser), aki a birtokokból egy nagybirtokot csinált. A földekkel együtt a volt földesurak kúriáit is megvette a hozzájuk tartozó belsőségekkel, udvarral, kerttel és gazdasági épületekkel együtt. Arra vonatkozóan, hogy nagyapám gádi birtokunkat és kúriánkat, mely évben volt kénytelen eladni, pontos adat nem áll rendelkezésre, valószínűleg 1880-ban. A Kászonyi családra nehéz idők következtek, mert a család egyedüli megélhetési forrása korábban a gádi birtok volt. Arának egy része az adósságok kifizetése után megmaradt, de ezen összeg korántsem volt oly nagy, hogy annak kamataiból meg lehetett volna élni. Kászonyi Károly felesége, Gyertyánffy Johanna a család anyagi összeomlását, az ősi kúria eladását már nem érte meg, mert 1875-ben meghalt. Őt még az ősi házból temették. Kászonyi Károly nagyapám ekkor már túl öreg - 71 éves volt - ahhoz, hogy valahol állást, vagy hivatalt vállalhatott volna. A gondviselés, amely családunkra ezt a súlyos megpróbáltatást mérte még sem hagyott el minket. Kászonyi Károly idősebbik fiát, Kászonyi Sándort - az én édesatyámat, aki ekkor 31 éves volt - Csávossy Ignác, aki családi birtokunkat az öt másik gádi birtokkal együtt megvette és egy nagybirtokban egyesítette, jól ismerte. Nagyra becsülte jellemszilárdságát, kiváló gazdai szaktudását, fáradhatatlan munkásságát, ezért az egy uradalommá egyesített gádi nagybirtokának vezetését rábízta. Atyám így az ősi birtok vezető gazdatisztje lett és abba a helyzetbe jutott, hogy édesapjának gondtalan öregséget tudott biztosítani és a családot tovább fenn tudta tartani. Sajnos az ősi Kászonyi kúriából ki kellett költözni, mert annak gerendázata és teteje annyira tönkrement, hogy az eső beesett, keresztül áztatta, lakhatatlanná vált. Új tető alá hozása igen sokba került volna. Csávossy Ignác atyámnak lakásként a gádi Pálffy-féle házat és belsőséget adta. Atyám nagyatyámmal együtt ebbe a házba költözött át, mely a szomszéd telken volt. Károly nagyatyám itt élte le hátralévő éveit, egészen 1894. május 15-én, 86 éves korában, végelgyengülésben bekövetkezett haláláig. Nagyatyámat már agg korában igen nagy szomorúság érte. Második fia, iíj- Kászonyi Károly (aki Gádon 1857. szeptember 17-én született), fiatalon 28 éves korában meghalt, 1885. április 25-én. Iíjú Kászonyi Károly nagybátyám Boszniában az Erdőigazgatóságnál szolgált és egy siketfajd vadászaton nagyon meghűlt, tüdőgyulladást kapott és Mokró boszniai községben néhány napra rá meghalt. Amint atyámtól és nővérétől, Kászonyi Katalintól hallottam, nagyon szép, kedves, nyájas modorú, szelíd természetű, szüleihez nagyon ragaszkodó fiú volt. Haláláról Boszniából az értesítés, oly megkésve érkezett, hogy a temetésre lemenni már nem lehetett. Ez nagyatyámat még jobban elszomorította. Nagyatyám ekkor már 76 éves volt és bánatában egyre azt mondogatta: hát öreg 19
