Kászonyi Richárd: A nagykászonyi Kászonyi család története. A Makói Múzeum Füzetei 111. (Makó, 2010)
Kászonyi Richárd: A nagykászonyi Kászonyi család története
Arról, hogy ezen gádi birtok, mily nagy volt, a donationális oklevélben adatok nincsenek, csak annyi van felemlítve, hogy Kászonyi Sándor részére a királyi kincstár tulajdonát képező gádi birtoknak 1/6-od része adományoztatik. 1 4 Ez a valóságban erdővel, legelővel együtt kitett 600 katasztrális holdat, amely birtoknak Kászonyi Sándor az oklevélben felemlített összes földesúri jogokkal felruházott birtokosa lett és Gádon jobbágyai voltak. Ugyanazon napon. 1811. szeptember 13-án kelt donatios okiratokkal I. Ferenc király a gádi kincstári birtokot teljesen kiosztotta 1/6-od részekben és ezeket a következő családok kapták: Kayser Sámuel, Szelczay József és Miklós, Fodor István, Pálfy Imre, Nagy Miklós 1 5 (5. sz. melléklet. A Kászonyi Sándor részére kiadott birtokadományozó oklevél magyar fordítása 46. old.) Ezzel megkezdődött családunk életének gádi szakasza. Kászonyi Sándor házasságkötése alkalmával feleségének, született Szalmásy Antóniának, reverzálist adhatott, mert mindhárom gyermeke már a katolikus vallásban kereszteltetett meg. Gyermekei: Károly, született 1809-ben, József, született 1810-ben, Ágnes, született 1816-ban. Kászonyi Sándor meghalt Gádon 1850. március 20-án és ott a családi sírboltban temettetett el. Vörösmárvány sírkövén a következő felirat állt: A legnemesebb lelkű férfinek szeretett férjnek legjobb édesatyának Kászonyi Sándornak Szelíd élete 79. évében 1850. márc. 20-án történt halálán mély bánatú özvegye háládatos gyermekei könnyek között emelék. A családi hagyomány szerint ezen szavak jellemezték Kászonyi Sándor, dédatyám egész életét. (A síremléket gyermekkoromban még magam is láttam. Fényképet készítettem róla, mely jelenleg is birtokomban van. A sírboltot a másodi világháború után szétdúlták, ékszereket kerestek benne. Kászonyi Sándor) 1 4 Országos Levéltár, Libri Regii 1811. évf. 114. o. 1 5 Uo.: 108., 106., 110., 112., 116 o. 12
