Kászonyi Richárd: A nagykászonyi Kászonyi család története. A Makói Múzeum Füzetei 111. (Makó, 2010)

Kászonyi Richárd: A nagykászonyi Kászonyi család története

Kászonyi Mihály fiatalságáról semmit sem tudunk, de nagyon vallásos, művelt, tanult ember lehetett, mert Sándor fia hagyatékában megmaradtak latin nyelvű kéziratai, bib­lia-kivonatai, s egy magyar nyelvű gúnyverse a jezsuitákról, továbbá vallásos írásai: in­telmek, elmélkedések és egy latin verstöredék. Nincs kizárva, hogy ifjú korában reformá­tus papnak készült és talán egy ideig az is volt, mert az említett iratok szerint a Szentírás­ban nagy otthonossággal bírt és lehet, hogy az előbb említett intelmek és elmélkedések a prédikációi előre elkészített gondolatmenetei voltak. A bibliakivonatok írását 1762-ben, egészen fiatalember korában kezdte és egy év múlva, 1763-ban fejezte be. Kászonyi Mihály felesége, nemes berzéki Major Judit volt. A Major család a Zemplén megyei Berzék községbe való. Berzék Borsod megye szerencsi járásában fekvő magyar kisközség, 113 házzal és 606 lakossal. A XVIII sz. végén és a XIX. sz. elején többek között a nemes Major család is birtokos volt a községben. A Major család egyik tagja ­Major József - 1816-ban Sátoraljaújhelyen református lelkész volt. Valószínű, hogy Kászonyi Mihály 1770-ben nősült, mert legidősebb gyermeke, Sán­dor 1771-ben született. Azt, hogy Kászonyi Mihálynak Diósgyőrbe érkeztekor mi volt a foglalkozása, nem tudjuk. Dániel fiának keresztlevelében, 1774-ben, úgy van megemlít­ve, mint nótárius, eszerint ekkor Diósgyőrben városi főjegyző volt. Borsod megye főlevéltárnokától, dr. Magasházy Bélától nyert értesülésem szerint Kászonyi Mihály 1781. június 7-én a Szatmár megyében is kihirdetett és Szabolcs me­gyében is elfogadott nemesi bizonyságlevéllel Borsod megyében igazolta nemességét. Később, 1792-ben a Borsod megyei Sajószentpéter nótáriusa volt. 7 Az idézett műben a következőket olvashatjuk: 1792-ben a város nótáriusa lett nemes Kászonyi Mihály. To­vábbá az ez évben Diósgyőrből hozott jegyző, nemes Kászonyi Mihály uram érdeméül le­gyen felemlítve, hogy rövid idei működése alatt a városiprotocollumokból a latin nyelvet, csaknem teljesen kiküszöbölte és a magyar nyelven való jegyzőkönyvezés ez időtől veszi kezdetét a sajószentpéteri hivatalos ügyekben. Kászonyi Mihály csak egy évig hivatalnokoskodott Sajószentpéteren, mert 1793-ban már ismét Diósgyőrben volt exactor (számvevő). Gyermekei: Sándor, született 1771 -ben; Dániel, született 1774-ben; Zsuzsanna, született 1781-ben és Erzsébet, született 1785­ben. Sándor fia húgairól atyjához írt leveleiben többször megemlékezett. Kászonyi Mi­hály felesége 1805. január 9-én, 55 esztendős korában halt meg. Férje két év múlva Diós­győrben 1812. február 6-án halt meg, 71 éves korában. Kászonyi Sándor (1771 - 1850) Dédatyám Kisgyőrben, Borsod megyében született 1771. május 17-én. Apja Kászo­nyi Mihály, anyja nemes berzéki Major Judit. Kászonyi Sándor keresztlevele családi ira­taink között fennmaradt, eszerint keresztapja a kisgyöri református lelkész Csáy Sámuel, keresztanyja. Éles Györgyné voltak. Azt, hogy miért született Kisgyőrben, kideríteni ma már nem lehet, mert apja sohasem lakott ott, s anyja családja sem kisgyöri. Az ottani anyakönyvekben a Kászonyi név sem előtte, sem utána nem fordult elő többé. Erről a lel­7 CSURGAY ÁRPÁD: Sajó-Szent-Péter város történeti monopraphiája. 1332-1865. Miskolc, 1891. 121. o. 9

Next

/
Thumbnails
Contents