Forgó Géza szerk.: Szirbik Miklós léptein...Tanulmányok Halmágyi Pál 60. születésnapjára. A Makói Múzeum Füzetei 110. (Makó, 2008)

MARJANUCZ LÁSZLÓ: Vármegye a polgári korban

őstermelést, ipart, kereskedést a tespedésből felrázza, termelőképességét fokozza. Ez meglehetősen túlzó vélemény, hiszen azt állítja, hogy a közgazdaság fejlődésének alapfeltételeit mindenütt az állam közigazgatási, igazságszolgáltatási és kulturális intézményei biztosítják. És egyébként is ellene szól a dualizmus korának erőteljes gazdasági növekedése. Mindenesetre mutatja, hogy a belreformok közül legfontosabbnak a közigazgatásit tartották, s az állam szerepének fontosságát erősen aláhúzták. A kiegyezés sikere többek között a centralisták és a municipi-alisták közötti ellentét enyhítésén múlott. A kormány ezért intézet felhívást a megyékhez és városokhoz 1867. április 10-én. Ebben a felelős minisztérium állami feladatai mellett hangsúlyozta, hogy a szabadság végelemzésben nem más, mint az önkormányzat joga. E joga alig volt valahol szélesebb alapra fektetve, mint nálunk, helyhatósági intézményeinkben. Ez tehát a nemzetnek oly kincse, amelyre nem lehetünk eléggé féltékenyek. De fenn kell, hogy álljon az országos önkormányzat is, melynek gyakorlati föltétele: felelőssége és rendelkezési joga. Ehhez viszont a megyéknek kellett alkalmazkodni. A két álláspont közötti egyeztetés adja a dualizmuskori közigazgatástörténet lényegét, s ennek folyamán vált a megye feudális önkormányzati hagyományból, polgári társadalomirányító területi hatósággá. Felhasznált irodalom Sarlós Béla: Közigazgatás és hatalompolitika a dualizmus rendszerében. Budapest, 1976. Magyarországi polgári államrendszerek. Szerk.: Pölöskei Ferenc - Ránki György. Bp., 1981. Magyar Törvénytár. 1869-1871. évi törvények. Bp., 1896. Vörös Károly: A polgári kori magyar törvényhatósági közigazgatás. Bp., 1956. Csizmadia Andor: A magyar közigazgatás fejlődése a XVIII. századtól a tanácsrendszer létrejöttéig. Bp., 1975. 87