Forgó Géza szerk.: Szirbik Miklós léptein...Tanulmányok Halmágyi Pál 60. születésnapjára. A Makói Múzeum Füzetei 110. (Makó, 2008)

POZSONYI JÓZSEF: A derenki lengyelség családfái: A Bubenkó család

POZSONYI JÓZSEF A derenki lengyelség családfái: a Bubenko család A címben jelzett kutatói programunk „A derenki lengyelség családfát' a Rémiás Tibor szerkesztésében kiadott derenki anyakönyvekről

1 a POLONIA WEGIERSKA (a magyarországi lengyelek havilapja) 2007. október 25-i számában megjelent recenzióval kezdődött.

2 A recenzió elkészítése az anyakönyvek alapos átvizsgálását igényelte, ami egyúttal tüzetesebb genealógiai kutatásokra sarkallt. Ennek a kutatásnak a következő eredménye volt a Derenk monográfiában megjelent „A derenki lengyelség családfái: a Rémiás család" című tanulmányunk.

3 Egyetlen család, amelyik azonban a statisztikai elemzések szerint a legkiterjedtebb a derenki családok közül, már komoly következtetések levonásának lehetőségét sejttette. Ehhez azonban úgy gondoltuk további, mélyebbre ható vizsgálódásokra van szükség. így esett választásunk a szintén kiterjedt Bubenko család tanulmányozására. Vizsgálódásaink általános következtetéseit a nyomdai előkészület alatt álló „Az anyakönyvek szerepe, jelentősége és megbízhatósága a genealógiai kutatásokban" című tanulmányunkban tettük közzé. Elöljáróban a derenki lengyelség történetéről szólunk. Derenk, az Aggteleki karszt egyik zárt fennsíki medencéjében Szád vártól néhány kilométerre nyugatra, már a középkorban is létező település volt. A falu neve szláv eredetú, jelentése somfa. Lakosai az 1710-es évek eleji pestisjárvány következtében kihaltak. Mivel a török háborúk és a Rákóczi-szabadságharc után az Esterházyak a szádvári uradalmat is virágzó gazdasággá kívánták fejleszteni, a 18. század második évtizedének vége felé elkezdődött spontán újratelepedést a lakosság módszeres, szervezett betelepítésével folytatták. Az uradalom munkaerő-szükségletét biztosítani célzó telepítést az akkori lengyel-magyar határvidékről a Beszkidek völgyeiben élő lengyel górálokkal oldották meg. Ezek, az 1710-es évek végén és az 1720-as évek legelején Derenkre telepedett illetve telepített lengyel származású családok több mint két évszázadon keresztül a falu elszigetelt földrajzi fekvése miatt zárt, endogám közösséget alkottak. Erre legjobb bizonyíték például az is, 1 Rémiás Tibor: In memeoriam Derenk - A derenki lengyelség nyomában. A temetőkutatás eredményei az egyházi halotti anyakönyvek alapján. Miskolc-Budapest, 2004.; In memóriám Derenk II. - A derenki lengyelség kapcsolatrendszere a házasultak egyházi anyakönyvei tükrében. Miskolc-Budapest, 2005.; In memóriám Derenk III. A derenki lengyelség nyomában az egyházi születési ill. keresztelési anyakönyvek alapján (1 724-1943) Miskolc-Budapest, 2007. 2 Pozsonyi József: Egy lerombolt falu újjáéledése - Rémiás Tibor: In memóriám Derenk. In.: POLONIA WHJGIERSKA 2007. október 25. 10-11. p. 3 Rémiás Tibor: Derenk. A szádvári uradalom lengyel (górál) telepesei a herceg Esterházy és a gróf Andrássyak földesurasága alatt. Miskolc, 2008. 186-200. p. Pozsonyi József: A derenki lengyelség családfái: A Rémiás család 67