Forgó Géza szerk.: Szirbik Miklós léptein...Tanulmányok Halmágyi Pál 60. születésnapjára. A Makói Múzeum Füzetei 110. (Makó, 2008)
NAGY IVÁN: A dudáshagyománnyal kapcsolatos szöveges adatok. Szomjas-Schiffert György csallóközi gyűjtésében
hely, ahova ötször is ellátogatott. Az első út után elsősorban a Csallóközben előforduló bakterkiáltásokkal foglalkozott. A dudáshagyomány mintegy „melléktermékként", váratlanul került elő. Csallóközi kutatásának munkamódszere rendkívül egyszerű de nagyon eredményes volt. A kiutazás előtti első információit mindig Marcell Bélától, a Csallóközi Múzeum későbbi igazgatójától szerezte be. Az adatközlőkhöz valamilyen községi elöljáró kíséretében érkezett. Jól tudott bánni az emberekkel. Először csak beszélgettek, majd rátértek az énekekre. Ezeket egy Jeloso típusú orsós magnetofonra rögzítette, de helyszíni lejegyzéseket is készített, amelyeket később otthon a felvételek alapján tisztázott. Az 1957-es első gyűjtőút után írásos összefoglalót készített, amelyet egy előadás keretében be is mutatott a Zenetudományi Intézet munkatársainak. Ezen részt vett többek között Kodály Zoltán és Szabolcsi Bence is. Szabolcsi javasolta neki, hogy folytassa tovább a munkát. Ennek a további munkának az eredménye lett későbbi doktori disszertációja a csallóközi bakterkiáltásokról. Ehhez a szakmai bemutatóhoz a lejegyzések között egy érdekes bejegyzés fűződik: „A csoport lehallgatta a dudanótákat. Utána Kiss L.: Jobb erkölcsöket! Megmondtam Kodálynak. Ő a folytatás előtt: Ez itt néprajz a zenéjével. Akinek kifogása van, hagyja el a szobát! Senki sem távozott és a dudanóták folytatódtak". Kiss Lajos kutató megjegyzése a dudanóták szövegeire vonatkozott, amelyek nagy többségükben köztudottan kriptádiák. Kodály válasza arról tanúskodik, hogy tisztában volt a dudanóták zenetörténeti jelentőségével és a népzene fentebb felvázolt szélesebb szinkretikus - összefüggéseivel. Ugyanakkor az is megállapítható, hogy létezett egy másik, elutasító nézet is. Talán ennek köszönhető, hogy Szomjas-Schiffert a dudanótákkal egy népszerűsítő kiadványon kívül többet már nem foglalkozott. A gyűjtés során helyszíni lejegyzéseket készített, amelyeket később a felvételek alapján tisztázott. A magyar népzenekutatók által használt módszer szerint a lejegyzés mellé megadta a dallamok kadenciaképét, a szótagszámot és a gyűjtés adatait (gyűjtés helye, időpontja és az adatközlő adatai). A énekek lejegyzése mellett gyakran információkat adott az adatközlőről vagy az énekelt dalról és annak műfajáról, esetleg egy-egy népszokásról, amelyekhez a vokális-hangszeres adatok fűződnek (pl. szinalázás). A későbbi tisztázások során a felvételeken hallható szöveges információkat is lejegyezte. Az ilyen elsősorban zenei, de gyakran szöveges kiegészítésű gyűjtési egységek száma csaknem 2000. Munkám célja szerint a dudáshagyománnyal kapcsolatos gyűjtési egységeket különválogattam. Ez a legtöbb esetben könnyen ment, hiszen Szomjas-Schiffert György a dudáshagyománnyal kapcsolatos lejegyzések mellett általában odaírta a duda vagy a dudanóía 5megjegyzést. Ha nem volt biztos a dologban kérdőjellel írta: duda? 5 Az un. „dudanóták" a hangszeres dudajáték vokális megfelelői. A dudanóták hagyományos értelemben vett „népdalok", amelyek szövegei nagyon gyakran 162
